Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI Kígyós erdejében Járó Ferenc, Füzessy Béla, Forgó Ferenc, Csák Károly, Bertalan és Benjamin, mint vezetők a környékbeli magyar gazdák élén már vártak rájuk. Dénesfay Dinich Győző pihenőt rendelt el csapatának. Beszél a gazdákkal. Buzdítja őket az ellenállásra. A magyarok megértették a hívó szót, még az éjjel tovább mennek Nagybereg és Makkosjánosi községekbe és mindenütt felállították a magyarság helyi szervezetét. Úttalan utakon, dülőföldeken menetelt Dénesfay Dinich Győző Rongyos csapata. Pitymallott a hajnal, amikor a derceni erdők alá értek. Itt van a Szernye-mocsár. A lihegő halál úszik felettük. A levegő egészségtelen, miazmás, bacillusos. Itt lehet belélegzeni azokat a betegségeket, amik egy életen át sorvasztják az emberi szervezetet. Egyetlen éjszaka négy magyar Rongyos kapta meg a maláriát. De itt is magyarok várnak rájuk, élelmet hoznak. Szükség is van rá nagyon, mert fogyóban a tarisznya. De nincs megállás, menni kell tovább. Gyönyörű bajtársiasság nyilvánul meg ezekben az emberekben, akik ott magukra veszik a négy láztól hörgő, verejtékező bajtársat. Nem hagyják el őket. Viszik magukkal. Egy derceni ember vállalkozik a vezetésre, mutatja az utat Gut községnek. Igen ám, csakhogy már elárulták őket. Guton egy cseh alezredes parancsnoksága alatt egy egész zászlóalj katonaság állomásozott. Az utakat eláliták. Elkezdődött az embertelen hajsza. Egy egész cseh háborús zászlóalj 25 ember ellen. Pedig ennek a huszonöt embernek menni kellett előre ... Október 11-ike volt és éjjel. Nyitva volt a Rongyosok szeme, a hallásuk pedig kifinomult, mint a hiúznak. Egyszerre csak egy szakasz cseh katonával találták szembe magukat. Megütköztek . .. szétszórták őket. . . Hajnalra elérték a barkasszói erdőséget. A környék már tömve volt katonasággal. Csak a legnagyobb kockázattal lehetett bemenni Barkasszóra. Ott volt a négy maláriás... semmi gyógyszerük, aztán az élelem is elfogyott. Kocsárd Ferenc és Barkasszó József hozott ki nekik élelmet a faluból. Közben arra tévedt egy cseh csendőrjárőr, dolgozott a szurony és a 8 ember közül egy sem tudott jelentést vinni a parancsnokságának. Október 12-ikén Nagymuzsalyon át a 119-es magaslatra érkeznek Dénesfay Dinich Győzőék. Előzőleg azonban át kellett menni a völgyben lévő Latorca hídján. A híd kapujánál cseh őrség: három ember. Fejthetett-e ki ellenállást ilyen «túlerővel» szemben? Rövid munkája volt itt a Rongyosoknak és máris szabad volt az út. A csehek sem nézték tétlenül ennek a maroknyi csapatnak a működését. Teherautókon, harcikocsikon szaladgáltak az állig felfegyverkezett cseh 431