Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai
SZÉKELY MOLNÁR IMRE Előzőleg már bennszülött helybeli emberek rohantak széjjel az éjszakába lóháton. Ahol a lódobogás ilyen fergeteges tempója verte fel az éjszaka csendjét, ott már tudták a magyarok, hogy kik jönnek... Elől ment a nagyborzsovai bíró és mire Dénesfay Dinich Győzőék elérték a határt, a muzsalyi erdőben már felsorakozott a nép. Az igéjét hirdető papot nem lehet olyan áhítattal hallgatni, mint ahogyan az ottani magyarok figyeltek Dénesfay Dinich Győzőre. A felesküvés pillanata égett az arcukon és a lelkük tüzének lángja felcsapott az égig. Tudták, hogy mit keli csinálni. . . Megszervezték itt is az ellenállást. Az emberek pedig rohantak vinni a hírt és várták a felszabadítókat. . . Dénesfay Dinich Győző három emberét beküldi Beregszászra, hogy vásároljanak gyógyszert, éleimet és fejtsenek ki lázító propagandát. A vállalkozás istenkísértés. Propagandát kifejteni a cseh katonasággal zsúfolt Beregszászban. A három Rongyosnak azonban a lakossággal nem volt nehéz dolga. A magyar tömegek nyilt utcai tüntetéseket rendeztek, fellépésük annyira fenyegető volt, hogy a csehek beléjük puskáztak. Mindenütt, amerre csak magyarok laktak, elhangzott a titkos sorakozó és mintegy vezényszóra kitűzik a templomok tornyára és a házak oromzatára a nemzetiszínű zászlót. Ezt a szent jelet, amit féltve őriztek 20 éven keresztül. A templomban ájtatoskodó hívek az istentisztelet, vagy szentmise után eléneklik a magyar himnuszt. Azelőtt golyó vagy kötéláltali halál járt az ilyen demonstrációért.. . Beregszászban megismétlődnek nap-nap után az utcai összeütközések. Dénesfay Dinich Győző három Rongyosából már csak egy tér vissza. Iványi Béla tartalékos hadnagy Beregszászon maradt és a legvakmerőbben, fényes nappal lázít. Házról házra jár. A magyar vidéket forradalmasították. Az irredenta gondolat izzik, parázslik a levegőben. Nem félnek már és nem reménytelenek. Dénesfay Dinich Győző és maroknyi csapata Kígyósfalunak veszi az útját. A muzsalyi vezetők: Tóth Sándor és Elemér, Pápai Gábor, Varga Sándor, Tóth Menyhért, Járom Ferenc és Sas Tamás szervezik a csehek elleni ellenállást. Este 8 óra van, amikor Muzsaly és Kígyós határában Beregszászról jött diákok várják a Rongyosokat. Drága magyar gyerekek. Borbély Károly és Gyula nyolcadikos gimnazisták a vezetők, kibugyogó szívüket hozták. Nem is volt másuk, mint puszta életük. És ez a csekélyke valami állandó veszélyben forgott, mert írásos jelentést hoztak a zsebükben Beregszászból. Dénesfay Dinich Győző és Rongyos csapata öleli, csókolja ezeket a magyar hősi leventéket, akik arra is vállalkoztak, hogy parancsot visznek Dénesfaytól Iványinak. Megható volt a búcsúzás, de a Rongyosoknak tovább kellett menni. 430