Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI A Kassakürthy-csoport után pár nap múlva Dénesfay Dinich Győző osztagparancsnok indult el a maga csoportjával a Felvidékre. Hallatlan bátorság, gyönyörű fegyvertények jelzik útjukat, nyomukban a cseh katonaság kopóhadával, szemben sokszor százszoros túlerő, de amikor nagy baj jött rájuk, letekintett onnan a Hadak Útjáról, hol Csaba királyfi, liol Szent László, Rákóczi és a többi sokezer magyar hős és megmentette őket valami csodálatos véletlen. Mindenki véletlennek hiszi, tudja, véli, de ők, akik megjárták azt az utat, a vérükkel, az idegükkel, minden agysejtjükbe bevésetten tudták, hogy ez a segedelem nem alakul a véletlenek sorozatán, mert a legfőbb Hadúr őrködik, vigyáz és nem engedte elveszejteni maroknyi hősi gyermekét. Dénesfay Dinich Győző 1938 október 8-ikán éjjel, jó mélyen bent a régi csehszlovák határ mögött, a Vérke nevű patak árkában sorakoztatja embereit. Elárvult Rongyos valamennyi. Kicsi, de hősi sereg. Mindössze 14 ember. Ehhez a pár emberhez még hozzácsapódott Iványi Béla tartalékos hadnagy kilenc főből álló felkelő Rongyosával. A környék elégedetlen. Színmagyar falvak sokasága végig a tájon. A csehek érzik, hogy húszéves pünkösdi királyságuk vége felé közeledik. Leáldozóban a «dicsőség» napja. Rekvirálnak, embert, állatot, szuronyos katonák kísérnek. Az áldozat mindig magyar. Azok, akik figyelemmel kutatják reggel, délben és este a tájat és várják a testvéreket. Hírvivők szaladgálnak, bekiáltanak a kerítéseken, odaállnak a földekre a szántóvetők mellé és úgy súgják halkan a fülükbe: — Jövünk . . . jönnek . . . mind . . . Kérges öklök megrázkódnak, elharapják a szót, az állkapcsok még visszatusakodják az indulatot, csak a szemük beszél és gyilkosok ezek a tekintetek ... Éjszaka van ... Dénesfay Dinich Győző és kicsi csapatának híre eljutott már a falvakig. Bemennek Nagyborzsovára. Derei Miklós és Benkő Imre élelmiszereket adnak nekik. A fogadtatás ünnepélyes, megható és testvéri. Futótűzként terjed az öröm. Mindenki hozzájuk sereglik. Boldogok, akik megsimogathatják őket, odaérhetnek a ruhájukhoz, könny csillan a szemekben. A vének is pergetik ezt a drága gyöngyöt. De ez már a közeli felszabadulás diadalérzetének ragyogó mosolygása. A kibuggyanó öröm teszi könnyessé a szemet. Üj nap felkeltét köszönti ez a sok, égfelé irányuló tekintet. Nagyborzsova megszervezi az ellenállást, tömörítenék mindenkit. Dénesfay Dinich Győző kinevezi a vezető embereket, aztán tovább indul Muzsaly községnek. 429