Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

SZÉKELY MOLNÁR IMRE kürthy csoportjával hallatlan ügyességgel kergetőzik, kígyózik át az erdőségeken. A falvakon, amúgy Simonyi obesteresen, kerítéseket törve és idegen udvarokon keresztül rohanva, mint a kísértetjárás száguldtak el. Este, az embertelen hajsza és idegjátékok után még volt elég vitalitás bennük megállni és felrobbantani a Latorca melletti ipari vasútvonalat. Filmszerűen peregnek tovább az események. Szolyvánál a vasútvonal alá ekrazitot tesznek és várják a hatást. Sajnos nem működik a gyújtózsinór, nincs robbantás. Tovább haladnak Bardó 820 számú magaslatára, ahol megpihennek. Élelmük nincs. Radványi János és Géró József Szászoka községből eledelt vásárolnak életük kockáztatásával. Visszajönnek a hírrel: — Az országutakat megszállta a cseh katonaság. . . Ők a szérűk kerítésein másztak be a falvakba. A két Kassakürthy csoportja továbbindult. Az erdőkben dolgozó magyar és ruszin favágóknak puskát adnak. Védjék magukat fegyverrel a cseh és ukrán bandák ellen. így érik el a 27l-es magaslatot. Itt erősebb cseh csapatösszevonásra bukkannak. Játékos kedvvel lövöldöznek közzéjük. Nekik tovább kell menni. Október 15-ikén elérik az 1090-es magaslat vasútvonalát. Az úton csak úgy hemzseg a katonaság. Szorul a hurok, az embervadászok gyűrűje. Nem olyan a terep, hogy fel lehetne venni az egyenlőtlen harcot velük, azért mégis megbosszantják őket. Az erdőben felgyújtják a cseh tisztek által megszállt vadászlakot. Rominska 842-es magaslatán egy járőr állja útjukat. Formális ütközet: négy-öt cseh elköltözik a «kétfarku» köztársaságból, a többi hanyathomlok menekül. Kietlen erdős vidéken járnak. Sehol egy ember, sehol egy állat. Elfogyott az élelem. Bükkmakkon élnek. Október 17-ikén beesett szemekkel vonszolják magukat, agyoncsigázottak, holtrafáradtak. Csehek igyekeznek fel velük szemben a hegyre. Beléjük puskáznak. így érkeznek el Verecke környékére. Mindenütt katonaság, katonaság. Szolokvina 803-as magaslatánál Kassakürthy pihenőt rendel el csoportjának. Rá is fér a Rongyosokra, alig birják vonszolni magukat. De már közel a határ. Ez a biztató erő tartja bennük a lelket. Tucholka határában vannak. Innen egy kődobás Lengyelország, ha át tudnának menni, meglennének mentve. Minden fánál, bokornál ott áll egy cseh. Halálos elkeseredésükben lövöldöznek a határőrökre. Aztán északkelet irányba fordulnak és állandó mozgó manővrírozással nagy keservesen átjutnak a határon. A lengyelek tomboló lelkesedéssel fogadják a magyar Rongyosokat. Kinyitották a szívüket, s amijük volt odaadták a testvér magyar nemzet fiainak. 428