Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI Az agyonfázott Rongyosok az út árkába lapulva még várnak 10—15 percet, miközben öklüket szájukra tapasztva fojtják el kínzó köhögésüket. De még így is csodálatos, hogy az alig 10 méterre lévő csehek nem lettek figyelmesek erre . . . Most Kassakürthy Pál hirtelen jelt ad. Egyszerre pattantak fel a Rongyosok. Dolgozott a szurony, robbantak az őrházra dobott kézigránátok. Pár ember ezalatt nagy szakértelemmel ekrazitot helyezett a híd alá, mintha a többi előtte lejátszódó mozzanatok kimeneteléhez nekik semmi közük sem volna. Üvöltés és fegyverropogás ... és pár pillanat múlva elnémul minden ... és mindenki . . . A Rongyosok nem spóroltak az ekrazittal sem. A híd furcsán felemelkedik a levegőbe. Aztán újra csend van és sehol semmi mozgás. Köd terjeng a légnyomás helyére és jótékony halotti leplet von az őrházra. A Rongyosok maguk is köddé változtak, eltűntek. A köd jó takaró. A sikeres harc után vérszemet kaptak a Rongyosok. Még aznap ellátogatnak Dunkowicza községbe és teleszórják lázító röpiratokkal a falut. Futótűzként terjedt el a Rongyosok harcának híre a Felvidéken. Minden magyar szív egyszerre telítve lett azzal a túláradó örömérzéssel, hogy Verecke ormán nemsokára ismét magyar zászló leng. Az országutakon, a hegyeken egymást éri a cseh katonaság. Mindenáron el akarták fogni a Rongyosokat. Szolyva alatt belekerültek a hajtóvadászat gyűrűjébe. Izgalmas helyzet. Negyven kilométerre az ellenség hátában látni, mint hálózza be a legalább százszoros túlerő előtted, mögötted és utánad is a terepet. Sőt egy veled egyenlő csoport egyenesen neked tart. Ilyen körülmények között, igaz-e frontot járt olvasó, hogyha a fegyverletétel nem is, de az ellenség elől való kitérés a gyávaság vádja nélkül, jogos. A Kassakürthy-csoport mégcsak a kitérésre sem gondol, hanem gyorsan lesállást vesz fel és bevárja őket. Közelednek . . . Lassan felismerik a cseh csendőröket. Látszik rajtuk, hog}'' nem is sejtenek olyan merészséget, hogy közvetlen a helyőrségig merjen jönni és támadni fényes nappal a Rongyos. Ezért még harci alakzatot sem vettek fel. A dűlőúton felfelé törtetőket, közvetlen közelbe engedi Kassakürthy úgy, hogy minden embere célbaveheti a maga csehét. Azok pedig jönnek egymásközt vitatkozva, a cseh katonai fegyelem nagyobb dicsőségére. Kassakürthy tüzet nyit: össztűz. Párperces tűzharc után a Rongyosokkal számbelileg egyenlő cseh csendőrosztag a szószoros értelmében: megsemmisül. Erre a nem várt gyors rajtaütésre és lövöldözésre olyan lett a környék, mint a megbolygatott méhkas. Az elirányitott cseh csapatok most csaknem mind erre vették az irányt, s talán ez volt a Rongyosok szerencséje is. Kassa427