Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

R. Vozáry Aladár: Feltámadás Keleten

R. VOZÁRY ALADÁR MHBHHMnnW^'^ ^•••••••••(•NMIiMlMKISM'^^- j I hangosan szólalnak meg. A szomorú szemek csillogóvá lettek az örömtől. A meghajlott gerinc kiegyenesedik. Rázzák egymás kezét, ölelik, csókolják egymást a magyarok. Kibékülnek a legdühösebb ellenségek is. Már majdnem a csehekre sem haragszunk, de már nem is törődik velük senki. Szinte azt is elfelejtjük, hogy itt voltak. Sőt: hogy még most is itt vannak. Az utcán felhangzik a magyar himnusz . . . húsz év óta először hangosan, szabadon, boldogan, büntetlenül. . . A cseh rádió még nem mondott be semmit. Budapestnek pedig most sem akartak hinni a csehek. De fél 11 után Prága is közli, hogy szól a bécsi döntés. Erre eltűnnek mindenünnen, — minden cseh sietett lakására — csomagolni. Ezen az éjszakán nem alszik egyetlen magyar sem. Ébren álmodozik. Már csak egy rossz álomnak tűnik fel a két évtized... És sokan ismét magyarokká, nagy magyarokká lesznek ezen az éjszakán, az olyanok is, kik pedig nem voltak azok, míg az éj sötétje borult a magyarságra. Halottak-napja volt ez a szerda, de nekünk mégis húsvét vasárnapjának tetszett. November 3-án korán ébred, korán kel mindenki. A csehek azért, hogy siessenek a csomagolással, — mi azért, hogy a napfénynél is lássuk örvendezésünket. A cseh hivatalokban nagy munka folyik: rakják a ládákba az aktákat, a berendezést. A hivatalok és a cseh lakások előtt tehergépkocsik, szekerek, melyek aztán össze-vissza teltséggel indulnak meg Szolyva s Kerepec felé. A magyar gyermekek s tanítóik, a magyar diákok s tanáraik elmennek ugyan az iskolába, de ma nem tanulni s nem tanítani. Csak a cseh iskolába nem nyit be senki, pedig de sokan jártak oda — idevalók is — még csak egy nappal előbb is. A házak, üzletek előtt már korán reggel létrák. Szedik le, festik át a cseh felírásokat. Megkezdődik a nagy költözködés, a nagy átalakulás. A csehszlovák demokrácia ekkor is megmutatja, hogy mit jelent a valóságban: felpakolják s viszik még azt is, ami 1919 előttről maradt itt, mint régi magyar állami tulajdon, őrség, szuronyos cseh katonák minden cseh hivatal előtt, hogy ne akadályozhassuk meg a rablást, elvitelét annak, aminek árát mi fizettük meg. 422