Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

R. Vozáry Aladár: Feltámadás Keleten

FELTÁMADÁS KELETEN Két munkácsi magyar úriasszony, az egyik alig 3 éves kisleányával megy az utcán november harmadik napjának reggelén. Rajtuk — hiszen már a bécsi döntés után volt Munkács — piros-fehér-zöld kokárda. Azért megtámadják, ütlegelik, földreverik őket, a csöppséget is a cseh katonák. A város magyarsága felriad: — hát nem volt még elég? — ökölbeszorul minden magyar kéz, nagyot villan minden magyar szem. S már-már kitör a munkácsi magyarból mindaz a keserűség, ami húsz év alatt felhalmozódott benne. Csak nagy nehezen ül el az izgalom. Gyorsan megtiltják ugyan még a csehek a magyar nemzeti színek viselését, s a magyar zászlók kitűzését sem engedik meg addig, amíg itt vannak, de most már ők vigyáznak, hogy ne történjék semmi, mert érzik, hogy annak rájuk nézve nem lenne jó vége. Délután 3 órakor összeül első nyilvános gyűlésre a Nemzeti Tanács. Ismét csupa magyar s a magyarsággal együttérző őslakók képviselete a Városháza díszes termében. Az ülést megnyitni sem tudja elnöke, nem tud megszólalni, hiszen csak egy-két órával előbb szabadult a börtönállam börtönéből. A szemét törli. De így tesz mindenki más is. Aztán felcsendül az érzéseket feloldó magyar Himnusz . . . El-elcsukló hangon az is énekel, aki nem tud énekelni. Dallamát még nem tanulhatták meg, de versét tudják és mondják is már a Magyar Hiszekegynek. Hálát adnak az Istennek, hogy át tudták vészelni a két évtizedet, hogy nem hangzott azalatt hiába némán, vagy csak nagyon halkan az Isten áldd meg, hogy valóra váltak a magyar álmok s Munkács visszatér oda, ahonnan 1919-ben elszakították. Örömmel hozzák meg első határozatukat: azonnal hódoló távirattal fordulnak Magyarország Kormányzójához, alázattal jelentik: az ősi magyar Munkács nyugodt lelkiismerettel s boldogan várja a Legfelsőbb Hadúr parancsszavát, hogy megnyíljanak kapui a magyar honvédek előtt. Üdvözlő-táviratban köszönik meg azoknak, akik érdemeket szereztek arra, hogy e nap eljötte érdekében dolgoztak. A sürgönyöket azonnal küldik a postára s a táviróosztály magyar vezetője továbbítja is azokat Budapestre, pedig a csehek még itt voltak. Azonnal kézbeveszik a város vezetését. Meghatározzák, hogy kiket bíznak meg a hivatalok, vagy legalább is a kiürített intézmények átvételével. Elrendelik, hogy a titokban megszervezett munkácsi magyar nemzetőrség azonnal lépjen szolgálatba. Délután 4 órakor végződik a gyűlés. Munkács ekkor szabadult fel s ezután már csak arra az órára s napra kellett várakoznia, mikor határában megjelenik az első magyar honvéd. 423