Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Korompai Anna: Két sült krumpli

KOROMPAI ANNA Mintha simogatnám, mert a megszólítás már az érintés egy neme. S a ló, aki sokszor érezte nyakán kezemet: megállt. Egyszerűen, magálólértődően leállt. Szimatjában benneélt a régi íz, megcsuklott, megrázta fejét, nagyot fujt és szelíd várással leállt. A bakon Barna Károly ült könyvekkel és jól felbundázva. Apja mellette. Borjúbőrök púposán a hátuk mögött, egymás fölött tetejesen dobva, melegített téglák lábuk alatt. A kis állatot néztem. Elfagyott kezeim mozdulatával oda szerettem volna érni hideg nyakához és lesímítani róla a dért és szólni Károlynak, hogy vegyen fel apja a szánra . Oda szerettem volna menni a kicsi állathoz megköszönni neki ezt a szép megismerést — ezt a visszaadó szívességet . .. . Ráhajtani fejemet egy percre, hogy most felülhetek a szánra és . . . és . . De reccsent, suhant az ostor és a kis lovacska az ostor alatt megrázkódott, rálökte erejét izmaira és megindult a teherrel... megindult a szán, valami síró lassúsággal... Ott maradtam. A hóban egyedül, eldermedt tekintettel. . . Kék lehetett a szám széle s az arcom hóvá fehéredő . .. Sírás karcolhatta szívemet — elfagyott, érdes sírás . . . Mint a patakon repedezett bennem valami — boldogtalan fájás. A hó, az ég, a hosszú út előttem, a kilátástalanság — már a testen túl is érzett eldermedés a csontkemény földhöz ragasztott. . . Erről a helyről nem lehet elmenni. A szán ott prüszkölt a hóban, a kis ló sörénye folttá lett. Köztem és közte nőtt a távolság és veszni kezdett előttem a cél. . . Újra magam előtt láttam a kis állat bókolását. Az elfagyott föld felett azt a meleg, szíves nyeregbe beletört meghajolását, amivel kínálta a szánt. A segítséget. Amivel adni akart, adni szeretett volna, nem tudni miért adni. Nyaka mozduló vonalában odagörbült elém, minden alázatával, minden régi szeretetével, — szemeit nem is láthattam, olyan mélyen bókolt előttem. De suhant az ostor, — suhant Károly apjának kezében. S már se ló, se szán, csak megkerestem újra az apámtól kapott két krumplit és megindultam, mégis megindultam a hóban . .. 412