Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Mécs László: A kegyelmes úr sírt (vers)

MÉCS LÁSZLÓ VERS MÉCS LÁSZLÓ A kegyelmes úr sírt Én: csendőrlistán ellenőrzött gyanús elem^ kit néha csontig vizsgálnak a határ fináncok; bitang fa, melyet csúfra csonkít akárki, mert melléje őrül rendelték a vén Európát s az őr. az őr, az őr megőrült! Én: cenzúrázott állampolgár, kisebbségi vérző szivekkel burkolt úton kálváriázó füttyös vándor, ki víg színekkel fedem be fekete keresztem: szirommal, dallal, — én egy úrhoz vizitbe mentem Budapestre. Kegyelmes úr volt, bársonyszéke, Családja, palotája, pénze, mindent elért, amit lehet ma, hiszen király mindenki mégse lehet, — mégis zokogni kezdett, amint beléptem: azt hittem, hogy meglátta a rejtett keresztet. De ő így szólt. «Fiam szemedből sárosi mennybolt gyermek-kékje néz rám, hajadból fenyves erdők ölében élő tiszta béke, lábadban Vág, Garam futását érzem, szívedben a szülőföld titokzatos sziv-dobogását. 413