Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Korompai Anna: Két sült krumpli

KÉT SÜLT KRUMPLI KOROMPAI ANNA Két sült krumpli Korompai írónő és költő. Kisebbségi regénye: Két megszállás. Budapesten él. R

opogós faggyal érkezett a tél. Sárga lett a jég — napfény volt belefagyva. Reggelre jégvirágok nyíltak ki az ablaküvegre — cifra, hegyes lándzsák. Nyúltak, hajladoztak a kidermedt üvegen s ahol nem volt mohával kitömve az ablak alja, ott vastagon szalad össze a megcsapott víz lehellete. Kék és világoslila szín keveredett az élettelen virágszirmokban, — szemcsés, kristályos fénylés. Az ember hallhatta a reccsenéseket, ahogy terjedt a józan üveglapon a hosszúszárú figurás virág és élt mint hideg csoda ez a kivirágzás, ami így megjött ezzel a reggellel, — csak ez volt. El volt fagyva minden gyökér. A fák dermedten tapadtak élettelenségükhöz és a hideg csúcsok csak legyintettek felettük, szükségszerű hatalommal. Gyökér és csúcs között állt a moccanásnélküli élet. A hóba dugdosott házak ablakai most töprengőbbek, ámulóbbak voltak egy álomtúli messzeség hideg csillogtatásával. Hideg van — mondta apám, ahogy bejött a szűk ajtón és kezét dörzsölgetve megállt a szoba jó melegében. Ráfújtam az ablaküvegre. Megtörtek a jégvirágok. Egy csepp hely maradt, — ahol kinézhettem. Ott volt a magános táj, mint egy kék árnyék, — élesen a reggelben. A levegő hideggel támolygott és szinte megdöntötte rózsafánkat. A kis kémények füstje szállt vékonyan, mintha húzna valamit s a tűzhely melegét is vinné vele kifelé. . . — Ma jól öltözz fel — szólt az apám, körültekintve és megvárta, amíg mindent összeszedek az útra. Messze volt az iskola. A hosszú út ott kezdődött házunknál és hegyek között, girbe-gurba mezők mellett futott a szomszédos faluig — az iskoláig. Itt kellett menni télen-nyáron, másfélórát gyalogolva nap-nap mellett. Mindig volt valami a hegyek között, ami derengett, vonult, megállt, összeszorulva, csendben, elfojtottan, megsűrűsödve, odahalva és nem osz409