Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H Darkó István legfőbb írói értéke elbeszélő nyelve. Szókincse, gondolatainak lüktetése, képeinek frissesége, történeteinek tiszta népi vonala olyan eredményeket jelentenek, melyek Tamás Mihály életerős, ízes naturalizmusa elé, a felvidéki magyar próza élére állítják. Jellemzésmódja előbb külsőséges, majd lélektani elemzés, kiváló leíró erővel. Meseszövése folyamatos, a jellemek indulataira épített. Természeti képei megkapnak merész színeikkel, a felvidéki tájra jellemző helyi színezettel. Ezen a ponton mérlegelnünk kell az írót a területiség szempontjából is. Darkó felvidékisége, népi öntudatból, nyelvi sajátságokból és képekből fakad, az író szervesen benne él a háború utáni felvidéki véralkatban. A humanista írók A nemzeti írók háború előtti és kisebbségi csoportja a magyarság eszményével foglalkozik, a felvidéki próza humanistái, reálisták és naturalisták vegyesen a kisebbségi sors lényegét a kialakuló új emberi tudatban határozzák meg. Érdeklődési körük szerint csoportosulnak területi humanistákra (Tamás Mihály, Keller Imre, Juhász Árpád és Sándor Imre) és az európai humánum képviselőire (Neubauer Pál és Reményi József). Tamás Mihály a naturálizmus legkiválóbb felvidéki képviselője. Már első kötetével (Novelláskönyv) kiforrott írót jelez, aki lélektani erővel jeleníti meg elsikkadó kisemberek és bontakozó gyermeki életek sorsát (Szőke). Első kisregénye a Tavaszi vallomás voltaképpen szerelmi élmények novellagyűjteménye, a három tavaszi hónap hangulatában. A természet és a fiatalos érzelmek finom lelki egységét a Szép Angéla háza kulcsregény erőltetett naturalizmusa megtöri. A sokat vitatott történet, mely megjelenésekor társadalmi botrányt vont maga után, irodalmi vizsgálódásunk szempontjából nem jelentős, a vérszegény, elnagyolt történet nem tartozik Tamás Mihály regényírói eredményei közé. Irodalmat és sikert jelent viszont a Mirákulum kisregény, melyben a fiatal pap és a magyar falu társadalmi harcát írta meg. Bakos Bálint, a falu új papja összeütközésbe kerül a parasztsággal, mert földjeit nem akarja többé bérbe adni, mint elődje tette. Hiába törekszik ezután, hogy a nép lelkét maga felé irányítsa, az elfordult tőle s a pap üres templomban kénytelen misézni. A plébánián terherbe esik egy fiatal szolgáló, ezzel is a papot gyanúsítják. Bakost elviselhetetlen helyzetéből az árvíz váltja meg. amikor élete kockáztatásával kimenti az árból a szolgálót 386