Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM gyott, emlékező asszony és a maga életén felülemelkedő Anya romantikus helyzetképeiben, A Virágzó cseresznyék novelláiban a magyar falu tiszta hangulatait is megszólaltatja. (Téli esték), regénykísérlete, az Ispilángi rózsa (1926) egyszerű szerelmi történet elmosódott alakokkal, érdekes millióra jzzal. Schalkház Sára Fekete furulya címen adta ki egyetlen e/beszélés kötetét. Novellái a mese és történet határán mozognak, szociális színezetűek. Újabb írásaiban a katolíkům világszemléletét tükrözi. 1889-ben született Kassán, szociális nővér és írónő. Műve: Fekete furulya (Kassa, 1926). Vécsey Zoltán publicista és regényíró. Széleskörű tudományos felkészültséggel rendelkező intellektus, kiváló stiliszta, a leíró formának valóságos polihisztora. Foglalkozik politikai tanulmánnyal (Üj Európa) önéletrajz regénnyel (János pap) riportregénnyel (A síró város) és képességéhez méltatlan bűnügyi regényekkel (Pater Laurentius titka) is. Életének főműve A síró város, melyben az államfordulattal összeomló, kisebbségivé váló magyar város tragikumát írta meg, felvidéki írónál szokatlan politikai őszinteséggel és merészséggel. Művét annakidején elkobozták. Vécsey nem kimondottan kisebbségi író, az új életforma csak regényes külsőségeiben érdekelte. Sokat foglalkozik önmagával, így János pap című regénye jellegzetes Ich-roman, széthulló szerkezettel, túlzott meglátásokkal. Belőle válhatott volna a felvidéki magyar kisebbség egyik vezető politikai közírója, ha kisebbségi területen folytatja az Üj Európa gondolati tömörségével megkezdett útat. Fővárosi talajon nem tudott kibontakozni. Katolikus pap és gimn. tanár volt Kassán. Szerzetéből kilépve politikai közíró és regényíró lett. Hosszú időn át a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. Művei: János pap (Kassa, 1925), Pater Laurentius titka (Prága, 1932), A síró város {Kassa, 1931). Politikai tanulmánya: Üj Európa (Kassa, 1929). Darkó István «Finom és férfias székely feje nagy magyar bánatok és szép magyar szépségek kesergő tárháza. Különös ember Darkó, székely ember, széles simogatás, megtisztító bánat és könnyfakasztó jóság ömlik beszédéből. A kor szociális problámái finom művészi ruhában sodródnak műveiben, néma nagy szerelmek kísérteties emlékei mellett, mint komor felleg árnya mezei virág fölött.» 1 gy jellemzi Darkó Istvánt 1925-ben a felvidéki irodalom másik nagy Ígérete: Győry Dezső. A szertelen, lírai jellemzés körvonalai383