Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Müvei: Forróra fülledt a talaj (Pozsony 1930), Magamig ért a sor (Pozsony 1933), Űj holnap felé (líra évsz. nélk.), Emberek a majorban (regény Pozsony 1936). A szakszervezeti líra propagandaköltői Reininger József (Hozsanna ember Pozsony 1929), Kazsimir Károly (Uj tüzek Kassa 1933) és Prerau Margot (Versek évsz. nélk.). Irányzatos költészetüktől távol áll Sellyei József, a felvidéki prózában jólismert vágsellyei parasztíró, aki egyetlen verskötetében közvetlen szociális lírikusnak mutatkozik. (Farsang legénye Vágsellye 1934). Szabadossága idesorolja, de művészi hite és kifejezésmódja különállást biztosít a szélsőséges forradalmi líra legeredetibb képviselőjének, Szabó Bélának. Szabó szomorú költő, magános, szeretetrevágyó ember. Szociális indulata is borongós keserűség, drámai kitörésekkel. Nem igér semmit, sőt a tárgyi pozitívumokat is tagadja, szkepszis lesz úrrá költészetén, de dekadenciájában is művészi és kifejező, akiről nem tudjuk, nem lesz-e késői meglepetése a felvidéki magyar lírának. Verselése ezidőszerint még sok kívánnivalót hagy maga után. Szóképeiben sok a mesterkélt vonás, de a kifejezések mélyén művészi meglátások érnek. Szvatkó Szabó Béla kóbor lírájában kisebbségi Villon érkezését sejti. A költő még nem érdemelte ki ezt a tisztességet, de kétségtelen, hogy különös lírai fogalmazása új hangot, új motívumokat hozott a kisebbségi költészetbe. Nagymihályi költő és regényíró. Művei: Felszakadt gondolatok (Nagymihály 1928), Éhes vagyok (Nagymihály 1931), Pipacs (évsz. nélk.), Érett szegénység (Nagymihály 1935), Ezra elindul (regény Pozsony 1935). A forradalmi költők csoportjának nemzeti és keresztény képviselője a neokatolikus Kossányi József. Merészhangú, merőben új mondanivalóját két világ küszöbén énekli meg: a legmélyebbről érzett hazaszeretet és az istenben való mélységes megnyugvás hitét egyaránt megtaláljuk lírájában. Élményi költészetet nyújt, melynek gyökerei a kifosztott kisebbségi magyar falu nyomorába nyúlnak vissza. Orvosa a magyar falu hangtalan halódásának. Emberi szava nem tud nyugodtan rezonálni az elébetáruló vérlázító képekre. Ide forradalmi hang kell, a lázadó költő igazságot követelő szózata. Ezért lesz Kossányi keresztény forradalmár, a megoldást követelő, elnyomott népcsoport szociális kiáltásának vádoló visszhangja. A magyarságszemlélet lírai vonalán érkezik el a pusztuló magyar faluhoz. A forgatagba hullott világ lázas körképében (Krízisek éjszakáit élik a lelkek), az emberiséget átható gyötrő bizonytalanságban a költő hangja lelkiismeretté válik, (Láttam a világot) és meghirdeti a magyar glóbusz négy tája felé a kisebbségi falu megmentésének kötelességét (Éjféli kiáltás). Ez Kossányi József magyar kisebbségi forradalma, költői életprogramja. Látnoki szeme sallang nélkül állítja a magyarság elé a falvak költői szociográfiáját. Megdöbbenünk 373 /