Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H Mécs László Ha volt költő, akit százezrek tudatalatti vágya várt, ez Mécs. Érkezésekor halálos kétségbeesés, fellegekben járó romantikus csodavárás és köztük mindenre kész módszerével az emigráns irodalom, melynek végső, bomlasztó rohama akkor semmisül meg, amikor Mécs megkongatja a kisebbség felett lírája szeretetharangját. Kortörténeti szükség volt eljövetele. Bizonyítja ezt a Hajnali harangszó és az első szavalóestek forró sikerétől a legújabb versekig minden sor, szó és kritikai nyilatkozat, mely másfélévtized alatt a költőről elhangzott. 1895-ben született Hernádszentistványban. A teológiát Kassán, bölcsészetet Pesten végezte, ahol 1915-ben Andor József közli első verseit az Élet hasábjain. 1918-ban szentelték fel, utána rövid ideig Kassán tanárkodott, majd a jászói premontrei rend helyettes könyvtárosa lett. Innen került a nagykaposi, később a királyhelmeci plébániára. Művei: Hajnali harangszó (Ungvár 1923, II. kiadás Budapest 1932), Rabszolgák énekelnek (Berlin 1925), Vigasztaló (Berlin 1927), Az ember és árnyéka (Kassa 1930), Üveglegenda (Budapest 1931), Bolond Istók bábszínháza (költő egy verse illusztrációkkal) (Budapest 1932), Legyen világosság (Budapest 1933), Válogatott költeményei (Budapest 1934), Fehéren és kéken (Budapest 1937), Élőket nézek (Budapest 1938). Mécs László a felvidéki magyar irodalom legismertebb neve, az összmagyarság egyik legnagyobb élő költői egyénisége. Lírai fejlődése egyenletes. A Hajnali harangszó szociális hangját a Rabszolgák énekelnek átélt keserűsége és szívemberi jósága, a Vigasztaló kiforrott keresztényi humánumát az Ember és árnyéka gyermeki hite, az Üveglegenda elvont művészetét, a Legyen világosság világnézetek fölé emelkedő emberi lírája követi, hogy a Fehéren és kéken az országok feletti Róma, az Élőket nézek pedig a megújhodott nemzeti hit szavának nyilvánítsa Mécs humánumát. Ebben a problémaköri felosztásban Mécs belső kibontakozása három indulás keretében jelentkezik. A Hajnali harangszó és a Rabszolgák énekelnek szociális líra, forrongó, megoldást sürgető férfihang. A Vigasztaló, az Ember és árnyéka és az Üveglegenda hány ódás, a hit, egyetemes szeretet és elfínomult művészet távlatai között. A hívő ember oldja meg a Kéken és fehéren vallomásaiban a költő problematikáját és az Élőket nézek kisebbségi verseivel teljessé teszi a mécsi verset. A költő hite az ember őszinteségére és a papköltő megállapodott krisztusi hitvallására épül. A szociális poétából így alakul ki az esztéta-humanistán leszűrődve: a korszerű keresztény költő. Lírájának központi érzése a szeretet. A szeretet nála több, mint foga362