Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H got tart a klasszikus felvilágosodás eszméivel. Az egyetemes gondolatok mélyén azonban képekben és színekben meghúzódik az új történelmi helyzet, melyet ennek az eszmei humánumnak jegyében vállaltak. A felvidéki humanista költők közül Márai Sándor és Komlós Aladár korán elhagyták a kisebbségi területet. Képességeik a fővárosban bontakoznak ki s így a többiektől eltérően csak lírájuk felvidéki előjátékát ismertetjük. Márai Sándor Kassáról indult. Mint felvidéki költő egyetlen verskötettel (Emberi hang, Kassa, 1922) gazdagítja a kisebbségi lírát. Már a szellemi fejlődés első korszakában eltávozott a kisebbségi élet harcainak földjéről, de első eszmélései ide kötik, tisztult művészi álláspontja ebből az életformából sarjad. A költő-Márai a fölényes értelmiségi és az emberibb életet sóvárgó alázatos ember szavával köszönt be. Találóan írja az első versekről 1925 őszén Kárpáti Aurél: «Verseiben kiderül, hogy e blazírt és fölényes ember lelke mélyén ott élnek egy naiv ember minden igényei és vágyai. Jóság és egyszerűség vágya. Undor a háború és pénz iránt». Az Emberi hang a háborús emlékektől elvonuló emberibb költészet bejelentése. Képeiben és formakészségében még tisztázódás. Szemléletében viszont már jelen van az európai ember minden adottsága, emberi hite, mélyen szántó műveltsége, fölényes gesztusa. A felvidéki költő pesti prózai kibontakozása zökkenő nélkül történt. Kivételes tehetsége a főváros lüktető irodalmi életében egészében megtárul és előkelő helyet biztosít az egykori kisebbségi humanistának. Évtizedes távlatból nem is tarthatjuk többé sajátosan felvidékinek az elszármazott írót, aki időközben gyökeret vert a központi irodalom nagyjai között. Mégis megemlékezünk irodalmi munkássága előjeléről s ennek magyarázata nemcsak az, hogy európai humanizmusában határozott kisebbségi szemlélet is jelentkezett, hanem az is. hogy magával vitte az északi táj területi, szellemi jellegét, mely pályája ívelésével arányosan csökkent, elveszett belőle. «Mikor Szlovenszkóról eljött — írja 1935-ben Marék Antal — megvolt benne az az esztétikai, etikai és világnézeti komplexum, amit ideálizmus neve alatt foglalhatunk össze. Ez az idealizmus nem jelentett árnyideológiát, ez benne élt annak a felvidéki városnak lelkiségében, mely visszavonhatatlanul elveszett számára az idők folyamán.» Ez a magyarázata annak, hogy epikája már semmi vonatkozást nem mutat fel a kisebbségi irodalommal s így ezzel külön nem foglalkozunk. Komlós Aladár szintén egyetlen verskötettel tartozik a felvidéki humanista lírába. Ez a szerény lírai gyűjtemény Voltam poéta én is címmel 1921-ben Rimaszombatban hagyta el a sajtót. Alcíme szerint: Egy félbemaradt költő versei és vallomásai. Prózával vegyes líra. A prózai részekben költői felfogásának sajátosságait boncolgatja a későbbi esztéta modorán. Versei a századvég hangulatát viselik magukon. Kisebbségi helyzetképek. 358