Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM olyan költőt, aki ennyire a mai modern kultúráiét rajongója volna. Benne van a magyar bánat egész régi skálája, de valami új erővel, az új szociális és emberi célok felé irányuló arccal és szívvel. Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ennyire sorsküldötten.» Szerelmi költészete mindvégig epizód-jellegű. A Százados adósságban még visszatérő motívum, a Láthatatlan gárdában és Újarcú magyarokban feloldódik a kinyilatkoztatások tüzében, hogy halvány körvonalakban rajzolódjék elő a Hol a költő? természeti képeiben és A hegyek árnyékában emlékköltészetében. Nem mozog elvont magaslatokon, megható tiszta vallomás, ahogy ő mondja: «vádirat a polgári materiálizmus ellen». Mécs mellett a felvidéki líra legkiválóbb formaművésze. Kötött formából indult ki és gondolati hullámzása kényszeríti a szabadvers útjára, de a kötetlen formákban is belső lüktetés, határozott törvényszerűség érzik. Ez téríti vissza a rímes megoldáshoz, amit szimbolikájának zeneisége is megkövetel. Súlyos lélektani törése ellenére is legmarkánsabb lírai kifejezője a kisebbségi magyar szellemnek. Az általa megfogalmazott nemzeti gondolat a kisebbségi öntudat éveiben küldetésérzetet ébresztett a felvidéki magyar középosztályban, őszinte faji lelkesedést a kisebbségi fiatalokban és elismerést keltett a népi tömegek iránt, akiknek sorsát elsőnek ő azonosította a nemzeti lélek fogalmával. Tamás Lajos. A kisebbségi irodalom lírai forrongása csúcspontján van, amikor megjelenik a Mécs—Győrv—Tamás felvidéki költőtriász harmadik tagja, Tamás Lajos. A jóság, a megnyugvó kispolgári emberszeretet dalait hozza, melyek liídat képeznek Mécs szociális humánuma és Győry rajongó faji koncepciója között. A kispolgárság énekese — mint Mezei Gábor találóan mondja — a kisebbségi kultúra elkövetkező munkáskorszakának költője. Poéta és hétköznapi szürke polgár egy alakban. 1903-ban született Szereden. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, diplomát a budapesti közgazdasági egyetemen szerzett. Előbb hivatalnok, majd újságíró és költő lett. Művei: Jóságom sátora (Berlin 1927), Üvegen keresztül (Pozsony 1929), Fonál mentén (Pozsony 1932), Hamuszínű ég alatt (Budapest 1935). Már első kötete (Jóságom sátora) meghatározta egyéniségét. A kispolgári testvériség szózatával érkezik, de mosolyra nevelt jósága mögött könnyes arc húzódik meg: 353