Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H a költőt. Mentesíteni a reá háruló lelki felelősségtől. A felvidéki tájról szólanak a versek, annak középeurópai magyar emberéről, emlékeiről és életformájáról. A versek íróját meglepik néha az emlékezés alanyi pillanatai (Hegyi szél a Dunánál) és ilyenkor ilyen hangok is megcsendülnek lantján: Ez a föld átkom és szerelmem Tájak és népek találkozója. (Hegyvidék.) 1935 után elszórt, apró lirikumok jelzik az egykori kiteljesedett költészet nyomait. A bécsi döntés táján pedig ismét visszakanyarodik a zaklatott költő útja, és Győry újra hitet tesz az általa egyszer már meghirdetett eszmények mellett. A jövő meg fogja mutatni, nyílik-e újabb fejezet, újabb fejlődés művészetében. Győry lírája műfajilag két részre oszlik: hazafias és szerelmi költészetre. Hazafias lírájában a háború előtti magyar középosztály gondtalanságát, a háború utáni középrétegek ábrándos csodavárását szembeszegezte a kisebbségi sorssal, melyben már-már holtpontra jut a magyar tudat. Ezért ajánl számvetést a múlttal, ezért foglalkoztatja a Kisebbségi Géniusz sorsa, ezért hirdeti az osztályok fölötti magyarság korszerű jelszavát. Új magyar fanatizmust követelt, amikor megalkotta a magyarabb magyar, a szociális kisebbségi magyarság lírai szemléletét az újarcúság fogalmában. Népi szemléletét, mely az Ady—Móricz—Szabó Dezső irány átéléséből és az új történelmi helyzet józan felismeréséből fakadt, fiataljai közül is sokan félreértették. Szólamban s nein lényegben fogadták el. A körülötte keletkező ideológiai magány meghasonlásának közvetlen előkészítője lett s amikor szabódezsői mozdulattal megtagadja önmagát, nem egy hiú pártpolitikai ellenfele örvendezett szellemi bukásán, melyből önmaga erejéből kiemelkedett. Líráját elemezve Schöpflin Aladár jelentősnek mondja Ady hatását Győry költészetében. Az epigonság vádja esztétikai túlzás lenne, mely a Győry-líra teljes ismeretével nem tartható fenn. Mint a kisebbségi költők legtöbbje, Győry is átment bizonyos Ady-hatáson, mely azonban nem kifejezésheli vagy technikai síkon mutatkozott meg, hanem az új magyar szemlélet harcos megvallásában, amiről egyébként még 1924-ben ezeket írja Schöpflin; «Elindult benne az a sejtelmes folyamat, amelyből valamikor világfelfogás lesz». Jellemző, hogy Győry már kezdő poéta korában szuggesztív hatást tesz bírálóira. Sziklay 1922-ben, a Százados adósság kéziratát olvasva, így jellemzi Győryt: «Alig élt még húsz tavaszt és az ifjúság lángihletében megtalálta az igaz szót». Móricz Zsigmond az Újarcú magyarok megjelenésekor, 1928 márciusában lelkesülten jelenti: «Nem láttam még Szlovenszkóból 352