Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Igen, még vár és várja a r apo r tot, Jelentkeztetem, már tűzheted az érmet, Mindent megtettem, a legtöbbet: élek. (Harmincévesek jelentik.) Ez a vitézségi érem sohasem lett kitűzve. A költő összeomlik önmagában, mielőtt bekövetkeznék a történelmi őrségváltás. Tehetetlen fájdalom, önkínzó fölény szállja meg élete éjszakáján, melyen újrakezdés helyett a lemondás és felszámolás álláspontjára helyezkedett. Üj állásfoglalásának nincs gondolati háttere, lélektani magyarázata. A költő menekvését nem indokolja többé a meghasonlott korosztály drámai jelentése: A költő sír, sír egész éjszakán át, A mocsárban nincs igaz terebély, S ronda iszapban nem robban a gránát, Kinek? Ezeknek, kívánatos szókkal, Ágáljon kint a hordófronton? Á, Inkább dermed a néma milliókkal! (Hol a költő?) A kisebbségi irodalom köreiben sokat cikkeznek ezidőtájt az európai költészet válságáról. A költő elvonul — hangzik az általános jelszó — szembeszegül az új világképpel, ellentmond mindannak, ami erőszakolt, vagy kerékkötője a szabad gondolatnak. A Felvidéken, inkább mint másutt, kérő vagy vádoló szóval fordulnak a költők Európához, mely veszni hagyja az európai gondolatot. Mécs, Vozári, Szenes Erzsi és Győry különböző formában vetik fel a gondolatot. Mécs Istenben látja a lelkek válságából kivezető utat, istenhittel vigasztalni az idők sodrában elhulló embert. Szenes Erzsi a dávoszi jéghegyek közül az asszonyköltő riadt szavával figyelmeztet, Vozári Dezső az európai költő «sirámát» küldi 1936-ban a világ felé s az írástudók összefogását hirdetve, emléket állít a szellem szabadsága hőseinek. Győryt a válság óráján éri a meghasonlás. Az általa vallott regényes szemléletből kiábrándultan, magánosan, búcsúzóban hangzik el ajkáról a vallomás. A költő nemcsak hitét veszti szebb jövőt hirdető szózatának, de hitét veszi fiataljainak is, akik — kisebbségi sorsban először — eszményien humanisták, emelkedetten szociális, népi magyarok akartak lenni. A költő mögött ül a sötét gond, lírájának roppant zaklatottsága. És ebben az értelmezésben a Hol a költő? nemcsak a vajúdó korszellem tartozéka, hanem kíméletlen önvallomás, az elfáradó emberről, akit felőröl a száguldó Század. A hegyek árnyékában három évi kínos hallgatás után tisztázni kívánta 351