Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM dés első korszakában. Két magyarságot átfogó, rendíthetetlen faji optimista, akit csak pillanatokra tudott megkísérteni a katasztrófák szele. Vezérlő eszményei a magyar reformnemzedék nagyjai voltak. Ezek sorsában döbben rajongásig szeretett népe lelki összeomlására. Ebből a felismerésből ered költészetének küldetéses, végvári ideológiája. Kurucos motívumokkal átszőtt lángoló dalokban hirdette, hogy az új idők lantosa kíván lenni, afféle kisebbségi Tinódi, aki aranykort varázsol a csüggedők, a kishitűek elé. Ezt a missziót teljességében betöltötte. Több lett mint költő és ifjúsági vezér, szimbóluma lett a szellem eszközeivel szembeszálló magyarságnak, az összeomlás romjai alól felemelkedő új nemzedéknek. Ennek az átütőerejű, regényeshajlamú költészetnek azonban súlyos szerkezeti gátlásai voltak. Nyelve nem képes követni lírája gondolati hullámzását s a formai nehézségekben gyakran elsikkad a költemények harmóniája. Hazafias lírája a mítosz határán jár egy olyan korban, amikor az irredenta országszerte virágjában volt. Mégsem tudott összmagyar viszonylatban elismert költővé válni, mint évtizeddel később Mécs, s ennek okát közismert kifejezései, állandó jelzői, ismétlődő hangulati sallangjai használatában leljük, melyek lerontották a versek művészi értékét. Formai szempontból sohasem állapodott meg, rímeiben mindvégig bizonytalanságok voltak, szóképzései eredetieskedők. Ezeket a gátlásokat leszámítva, mégis művészi kifejezője volt a csodaváró magyarság korhangulatának, a vezetők nélkül maradt magyar kisebbségnek, mely szokatlan lelkesedéssel ünnepelte ifjú dalnokát és maradéktalanul megőrizte nevét a népcsoport legnagyobb egyéniségei sorában. 1903-ban született Érsekú jvárott. Budapesten bölcsészeti doktorátust szerzett. Jelentős publicisztikai munkáságot fejtett ki a pozsonyi Hiradóban, Pásztortűz-ben, Élet-ben és Napkelet-ben. 1929-ben halt meg. Művei: Valakit várunk (Budapest, 1922), A bányász éneke (Berlin. 1923), A Múzsák (Érsekújvár, 1928). A kisebbségi líra legérdekesebb hangulati költője: U r r Ida. Benne excellál a felvidéki szimbolizmus hangban, kifejezésben, színkeverésben egyaránt. Irredenta hazafias lírából fogant sajátos női költészete, mely hosszú fejlődés után a szociális líra határához érkezett. Szenes Erzsi mellett a felvidéki költészet vezető női lírikusa, s erre a magaslatra fokozatosan, szinte kötetenként ért el. Az indulásban még túlzott szerepet játszanak az érzelgős hangulatok, melyek áradó szentimentalizmusban (Akácok mellett jártam), vagy balladás merengésekben (Az élet harangozik) jelentkeznek. Később szívesen szólaltatja meg a búcsúzás dalait (Lepergett a nyár, őszi vers), s első dalain általában a lemondó érzelmek uralkodnak. Fejlődést jelent a szeretetnek mint asszonyi indítéknak bekapcsolása, s ez gyökerében átalakítja az előbb még merengő költészetet. 343