Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H ünnepen Junkovics Marcell, a pozsonyi Toldy-kör elnöke meghatóan búcsúztatta a kisebbségi romantika költőjét. «Poéta volt — mondotta — a szélesett, szétszaggatott, feljajduló magyarság költője. Dala nem az ész, a szív költészete. Hangja nem hipermodern zene, ősi magyar muzsika. A szépség és igazság szeretője volt. A Bányász énekében az ő lelke villog a Davy-mécsben, égő láng, egyetlen biztos tűz. Magyarságát, mint ő mondja, titkos, néma vétkét hordozta magában ez a Nyugatot a magyar földdel átívelő, a magyar hitvallásnak barátokat kereső, törhetetlen szellem.» A búcsúztató a kisebbségi irodalom és szellemi élet legtisztább búcsúzója volt a költőtől, aki a Bányász énekében (1923) meggyujtotta a fajiság regényes fényét, hogy összetartásra szólítson az elsötétült magyar láthatáron. * Már első kötete a kész költőt mutatja be, a 19 éves fiatal lírájában. A Valakire várunk romantikus képeit gondolati egység fűzi össze a későbbi versekkel és utolsó kötetében, a Múzsákban éppúgy megtaláljuk elfinomult magyar lelkületét, mint az első vallomások forró átéltségében. A kisebbségi helyzet teljes felméréséig nem jutott el, az egyetemes magyar lelkiség irredentája lett, aki nagyritkán ébred önmaga érzelmeire (Vágyak szekerén, Episztolák). Néha átsiklik a Petőfi-líra érzelmi vonalára, de ez sem ügyes hatáskeltés nála, hanem éppúgy jellemből és életkörülményekből fakad, mint nagy elődjénél. (Vallomás.) ő az első, aki az ellentállás hősi voltát meghirdette (Ha rózsa lesz a sapkám mellett), aki maradéktalan szeretettel hajol az elárvult kisebbségi arc fölé: Édes véreim, könnyes magyarok, T apo sott tarlón fonnyadt virágok. (A bús testvérekhez.) Az öntudattá emelkedett magyar hitvallás a Múzsák esztétizáló keretében — utolsó verseiben — elmélyülő gondolati hátteret nyert. Ez a fiatal költő legegységesebb műve, megállapodás, ahonnan a szellemi kibontakozás távlatai nyílnak. Nyelvében retorikus dikció ez — jegyzi meg egyik bírálója, — de megállapodott férfihang. A tíz költeményt egységbe fűzi a közvetlenség érzelme és a szellem ereje. Alaphangulata itt is a magyar fájdalom és a megújhodás hite, de ezen túl rajongás az esztétikai Szép iránt és egyetemes emberi hang, mely nem képzeleg többé hiú ábrándokon. A versek szimbolizmusának életíze van. Sajnos, a hirtelen halál megszakította a végkifejlést. Ölvedi László Pest követe és hangja volt kisebbségi területen a fejlő342