Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Vakok a csillagok felettünk, Messzina sír az éjszakában, S szeretni végkép elfeledtünk. (1920) Merényi nem távozik a menekvők vonataival (A magyar vonat). Helyt áll, bár tudja, hogy ziháló tüdeje nem éri meg a történelmi fordulót. Tüdőbajának elhatalmasodásával párhuzamosan mélyül halál-költészete. Lírája kitágul s az előbb még érzelgős Holbein kép a kisebbségi végzet haláltáncává torzul. A Költő elindul a Halál felé (Ütban a Golgotára) és végzetében elárvult népe fájdul. Merényi Gyula kiforratlan magyar torzó maradt. Nyomorból, félreértésekből, kevés örömből, annál több csalódásból és gyilkos betegségből összetett 31 éve nem volt alkalmas a lelkében vajúdó nagy magyar törekvések beváltására, szellemi megrögzítésére. Áldatlan körülményei következtében nem fejlődhetett képzett költővé sem, autodidaktának pedig nem volt eléggé eredeti és szokszínű. Tehát nem volt jelentős költő, mégis nagy lélek, mélyen érző, vergődő magyar szellem. Az államfordulat magyar fájdalmának, lelki elesettségének leghűbb kifejezője. Kassán született 1894-ben. Itt végezte középiskoláit, 1913-ban a bécsi kereskedelmi akadémián abszolvált. 1918-ban a harctérre megy. Az összeomlás után jogi, orvosi és filozófiai tanulmányokat folytat. 1919 után a Kassai Újság, Kassai Napló, majd 1923-ban a Prágai Magyar Hirlap munkatársa. 1925-ben halt meg Prágában. Művei: Rosa Mystica (versek, Kassa, 1920), A Halál alléja (versek, Kassa, 1921), Korona és dollár (dráma három felvonásban, színrekerült a kassai Nemzeti Színházban 1922 ápr. 19-én, könyvalakban Kassa, 1922), kéziratos drámatöredékei: Csóktalanok, A Gyönyör. Merényi Gyula halálos magyarságának végszavainál tűnt fel Ölvedi László, a kisebbségi romantikus költő. Amit az elhagyatott népcsoport önmagában még nem tisztázott, s vezetői még nem fogalmaztak meg, azt a kisebbségi Tinódi regényes sejtésekben tudomására adta, a kisebbségi magyarság nemzeti kötelességeit. Három verskötettel írta be nevét a felvidéki magyar lírába és mindháromnak őszinte sikere volt. Költőjük bámulatosan rövid idő alatt a nyugatfelvidéki magyarság legnépszerűbb lírikusa lett. Közkedveltségére jellemző, hogy a komáromi Jókai-Egyesület 1924-ben szerzői estet rendez az alig 21 éves költő tiszteletére, akit ezt előzően a Magyar Tudományos Akadémia a Farkas-Rasskó irodalmi díjjal tüntet ki. Ez a szeretet halála után is megmaradt a nyugatfelvidéki társadalomban. 1932 őszén országos emlékünnepélyt rendeztek a fiatalon elhúnyt poéta emlékezetére s az emlék341