Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM ember lezárt világa, melyben mindenki mástól elkülönülten éli a versek szerzője a kényszerű életformát. Rimaszombati asztalosmester és költő. Művei: Felhős ég alatt (1910), Egy morzsa történelem (Rimaszombat, 1922), Egyre borúsabb napok (Rimaszombat 1922), őrtűz (Rimaszombat, 1928), Isten tenyerén (Rimaszombat, 1937). Szeredai-Gruber Károly egyetlen verskötetét (Knidoszi lány, 1929) a pozsonyi Toldy Kör adta ki. Elmúlt békeévek hangulati lírája szólal meg verseiben. Szerelmi dalai alig érzékelhető sejtelmes vágyak, esztétizáló hangulatok. Egészében rajongó líra, mélyről fakadó természetimádat, szín, íz, zeneiség. 1886-ban született Pozsonyban. Államtudományi doktorátust szerzett, majd bölcseletet hallgatott Budapesten. Mint Pozsony város alkönyvtárosa érte meg a megszállást. 1919-ben a Tavasz szerkesztője, majd a Híradó belső munkatársa és színikritikusa lett. Müvei: Ez Pozsony (Zenés vígjáték, 1912), A knidoszi lány (Pozsony, 1929). Jankovics Marcell lírával indult mozgalmas közéleti pályájára s ahhoz élete alkonyán sem vált hűtlenné. Egyetlen kisebbségi verskötetét a ToldyKör adta ki, melynek évtizedeken keresztül vezetője volt. (Hulló levelek, 1930.) A költő álmokba temetkezik a jelen sivársága elől és a mult fényénél megtér az ősi mítoszhoz, hogy annak erejével felidézze letűnt fiatalságát. Drámai tisztaság él ebben a sajátos faji költészetben, mely mélységes nacionalizmusa mellett a magyar européer közvetlenségéről is tanúságot tesz. Rímkészsége, szóképei és hasonlatai minden finomságuk mellett sem fedik mindenkor a költő szándékát, az anyag és az elgondolás harcában az epikus Jankovics alul marad, ö a régi nemzedék legjellemzőbb nemzett iirikusa. 1874-ben született Gardospusztán. Ügyvéd, majd 1905-től két cikluson keresztül a füleki kerület függetlenségi képviselője. Az államfordulat után a pozsonyi Toldy-Kör elnöke. Müvei: Búzavirág (Versek, Pozsony, 1894), Versek (Pozsony, 1903), Úttalan utakon (útirajz, Pozsony, 1903), Sasfészek (útirajz, Pozsony, 1906), Kisbarátom könyve (ifj. regény, Budapest, 1911), Álmatlan éjszakák (elb., Pozsony, 1921), Az udvari bolond (elb., Pozsony, 1926), Magyar porszemek (elb., Pozsony, 1926), Hulló levelek (líra, Pozsony, 1930), Hangok a távolból (elb., Budapest, 1935), Húsz év Pozsonyban (elb., Budapest, 1939), Egy század legendái (regény, Budapest, 1939). Kersék János a háború előtti szalónköltészetből öregedett a kisebbségi sorsba, melyben emlékköltészetnél többet nem adott. Lírája inkább illik a francia vitrinek világába, mint az élet-halál harcát vívó kisebbségi irodalomba. Költészete szűk skálájú biedermeier-líra, melyet nyelve és cizellált337