Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H melyben az elnémult magyarság lelkét gyökértelen lírai sóhajok verik fel. Nem véletlen, hogy a «prevrat» a bánatos nemzeti költök kora lett, akik az elszakított magyarság roppant fájdalmának hangjait szólaltatták meg. A kisebbségi lírát tehát a nemzeti szellem lírikusai vezették be. Fájdalom, reménykedés, regényes ábrándozás, szociális tudat, népiség és rajongó faji lelkesedés hangzik fel lantjukon. Szerepük időnként döntő hatással van az irodalmi fejlődésre. Az első évtizedben a Kezdet és a Kisebbségi öntudat éveiben ők a felvidéki magyar társadalom hangadói. Tárgykörük szerint különülnek három csoportra. Az elsőbe a régi nemzedék, a másodikba a romantikus faji szemlélet, a harmadik csoportba a kisebbségi magyar élet költői tartoznak. 1. A régi nemzedék Az első csoportot a békeidők lirikusai vezetik be. A kisebbségi élet két évtizede alatt hozzáhasonulnak az új életformához, de alkalmazkodó készségük csak formai jellegű. Átmentett szemléletükkel kívül helyezkednek a kisebbségi életen és békebeli magyar mentálitásukon alig változtat valamit az új élet problematikája. Ide sorolható Telek A. Sándor, Szeredai-Gruber Károly, Jankovics Marcell, Kersék János, Sárosi Árpád, Rév József, Mészáros József és lirikumai révén Sziklay Ferenc. Telek A. Sándor a legkonzervatívabb felvidéki lirikus. Költészetét állandó Petőfi-hatás jellemzi. A költő jellegzetes Petőfi-tanítvány s a petőfieskedők műkedvelő gátlásait nem tudja levetkőzni. Nánay Béla a Debreceni Szemlében (1929) «népdal-ritmusú» lírikusnak mondja. Inkább nevezhető a késő magyar romantika költőjének; egy a húszmilliós magyarságról ábrándozok közül, akiknél a Milleneummal lezárul a magyar történelem. A háború előtti kisvárosi irodalom talajából nőtt ki. Első kötete (Felhős ég alatt) még 1910-ben jelent meg. A kisebbségi sorsban a Törköly József szenátornak ajánlott «Egyre borúsabb napok» lírájában mutatkozik be. Lemondó költészetet tükröz az első kisebbségi kötet, nagybeteg letargia hangzik a versekből. Kispolgári bánat ez, a talaját vesztett, múltért sóvárgó kisember panasza, a felvidéki kisváros hangja, sötét színekkel bevont kisebbségi Szabolcska-líra. Ez a hang mindvégig uralkodó jellege az egyhúrú költőnek, aki a dolgozó ember lemondó dalaival egyre a magyar holnapot várja. Telek A. Sándor lírája szomorú ember költészete. A csüggedő végvári magyar költő dalaiban túlzott érzelgősség, korszerűtlen wertherizmus nyilatkozik. Képeinek hangulata összeolvad, sok az azonos motívum, megszokott kifejezés. Világa nem a kisebbségi költő, az elesett magyarságot sirató kis336