Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

KEMÉNY ANDRÁS Rudnay Egyed letartóztatásához is többszáz csendőrt vezényeltek ki, akik nemcsak a Rudnay-kastélyt, hanem az egész községet körülvették, hogy a magyar földesúr ne menekülhessen el. Rudnay Egyed a propagacna vallatási módszereiről a következőket beszélte el: — A vonat ötórás késéssel érkezett meg Pozsonyba. Az állomásról egyenesen a propagacna Rózsa-uccai irodájába szállítottak a kémiroda emberei. Az irodában éppen takarítottak, amikor beléptünk. Egy másik szobába vezettek, ahol egy félig agyonvert fiatal fiú feküdt a falnak dőlve. A fiú tébolyodottan kiáltozott: — Mindent bevallók! Amit csak akarnak aláírok, mindent! Csak ne bántsanak! Az Istenre kérem, ne bántsanak! — Az egyik asztal mellől sovány, magas ember ordít a szerencsétlen fiúra. Egy takarítóasszony vizesvödörrel ment el mellettem s mikor láttam, hogy a pribékek a fiúval vannak elfoglalva és velem nem törődnek, megszólítottam. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt? Az asszony röviden, suttogva mondta el, hogy a fiút néhány perccel ezelőtt vágták le az ablak keresztfájáról, ahová felakasztották és így vallatták. Tovább már nem kérdezősködhettem, mert a magas férfi, akiről később megtudtam, hogy nem volt más, mint Djuk százados, ráparancsolt a pribékekre, hogy engem vigyenek a fogdába, mert késő van és velem nincs ideje foglalkozni. A cellában három emberrel zártak össze, akik ismertették velem Djukék különböző vallató módszereit. Az egyiket tűszúrásokkal kényszerítették vallomásra. A másikat megverték, összekötözték s mikor a szerencsétlen ember már mozdulni sem tudott, betanított farkaskutyát szabadítottak rá, s a kutyát csak akkor parancsolták le a torkáról, mikor a megkínzott ember már fulladozott. A kínzást addig folytatták, míg az illető még azt is bevallotta, amit nem is kívántak tőle. A megkínzott emberek még az apagyilkosságot is vállalták, ha arról volt szó, hogy megszabadulhatnak a borzalmas vallatások alól. A kémiroda módszereivel nem állt egyedül a csehszlovák köztársaságban. Ugyanakkor az államrendőrség hivatalos helyiségeiben is hasonlóképpen folytak az ártatlanul elhurcolt magyarok embertelen kínoztatásai. Ha a kínzások közben a szerencsétlen áldozatok közül meghalt valaki, a hivatalos cseh hatóság gondoskodott arról, hogy a halálesetnek öngyilkossági látszatát keltse. Megtörtént azonban az is, hogy a cseh hatóságok nem voltak kényesek ebben az esetben s minden előzetes kihallgatás nélkül, bírói eljárás mellőzésével a nyilt uccán végeztettek ki embereket. A cseh kegyetlenség nem ismert kegyelmet s a magyar vértanuk között egyformán voltak asszonyok és gyerekek is. 1919 június 2-án két cseh katona Kassán az uccán letartóztatta Tirpák Béla 15 éves munkásgyereket és Tepper József 28 éves szeggyári munkást. 32