Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

MÁRTÍROK ÚTJÁN A MAGYARSÁGÉRT Mindkettőjüket bekísérték a rendőrségre, ahol azzal vádolták meg őket, hogy összeesküvést szőttek és Schöbel cseh tábornokot akarták meggyilkolni. A két katona bizonyította, hogy ők hallották, amikor a munkás és a gyerek az összeesküvési tervet megbeszélték. Strupl főhadnagy, a katonarendőrség véreskezű főnöke és Bukovszky, az államrendőrség politikai osztályának tagja, kihallgatás nélkül úgy határoztak, hogy a munkást és a gyereket kivégeztetik. A katonák megkapták a parancsot s a szerencsétleneket a rendőrségről a Bethlen-kőrútra kísérték, ahol a nyilt uccán a lovarda falához állították őket, majd a szerencsétleneket kivégezték. Az ügyben csak később indították meg a vizsgálatot, amely megállapította, hogy ismét ártatlanul folyt a magyar vér. Két nap múlva ugyancsak Kassán a nyilt uccán gyilkolták meg, ezúttal cseh légionisták, Stock Béla kassai szücsmestert. Az orvgyilkosság este 7 órakor történt a Kossuth Lajos-uccán, amikor üzletzárás után a békés kassai polgár gyerekeivel hazafelé tartott. A cseh katonák minden ok nélkül támadtak rá Stockra, akit először verni kezdtek, később szuronyaikkal halálra szurkáltak. Stock Béla holttestének boncolásánál több mint húsz szuronydöfés helyét állapították meg. A cseh terror nem elégedett meg a magyarok bebörtönözésével, kínoz tatásával és a sok-sok magyar ártatlanul kiontott vérével. Mindent el akartak pusztítani, meg akartak semmisíteni, ami csak emlékeztetett arra, hogy ez a föld magyar föld. így került sor a magyar műemlékek lerombolására. Egymásután hullanak a porba a magyar művészek alkotta remek szép szobrok és darabokra törve kerülnek a házak falairól, a sziklákról a magyar dicsőséget hirdető emléktáblák. Ezek a vandál cselekedetek igaz tükrét mutatják a cseh kultúrának. A rombolások nem történhetnek zavartalanul. A ledöntött magyar műemlékek mellett, magyar vértanuk feküsznek s kiontott vérük borítja a porba döntött, összetört szobrok megcsonkított maradványait. Elsőnek a dévényi milleniumi emléket zúzták össze. A 21 méter magas oszlopot, melyen őrtálló Árpád-kori vitéz állt, vasrudakkal rombolták össze a légionáriusok s a hatalmas művet valósággal apró darabkákra törték. Érsekújváron a Kossuth-szobrot döntötték le, míg Nyitrán a várhídon álló 18. századbeli Szűz Mária-szobrot törték össze. Utána a Zobor-hegyi millenárisemlék következett. 1919 március 17-én a kassai Honvéd-szobor került sorra. Az éjszaka folyamán, a trencséni 71. gyalogezred katonái lefűrészelték a bronzhonvéd fejét és a hatalmas szobrot talpazatáról ledöntötték. Szemtanuk állítása szerint éjfélután jöttek a katonák teherautókkal a szobor elé. Előbb hatalmas rudakkal rohamozták meg a szobrot és így akarták ledönteni. Mikor ez nem sikerült, létrát hoztak és ezen másztak fel a szobor tetejéhez, hogy a bronzhonvéd fejét lefűrészeljék. Az így lefűrészelt szoborban megtalálták azt a csavart, amellyel a szobor a talapzathoz volt erősítve. 33