Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H sok nem fogadják egyformán a Szemke működését. A nagyvárosok (Pozsony, Kassa) meglehetős ridegséggel elzárkóznak előle, sem Pozsonyban, sem Kassán nem tud gyökeret verni. A Szemke éltetői a Felvidék magyar középvárosai. Otthona Komárom, Léva. Rimaszombat, Rozsnyó és sajátosan érdekes, hogy Nyitrán a harmincas évektől virágzó kultúréletet és irodalmi centrumot teremt a nyitrai magyar írók révén. 1924 és 1929 között felébred a kisebbségi magyarságban az önbírálat, a magasabb értékek után vágyó esztétikai érzék és az a szellemtörténeti és irodalmi kritika, mely a kisebbségi magyar művelődés kialakulása szempontjából döntő jelentőségű. Sajnos, ez a kritikai szempont az új magyar műveltség első korszakában oly súlyos művészeti követelményeket ír a kisebbségi irodalmárok elé, melyeknek azok nem tudnak megfelelni. Törés mutatkozik már ezidőtájt a kisebbségi magyar és különösen a kisvárosi intellektuel olvasási igénye és a kisebbségi magyar kulturtermék által nyújtott művészet között, de ezért az ellentétért nem felelős teljes mértékig a kisebbségi író. Ez a körülmény, mely később a felvidéki olvasóközönség széles rétegeit közömbösíti az északi magyar irodalom egyes neveivel szemben, az általános lelkesedés napjaiban még csak tudat alatt él, de, hogy egyesek már az országhatáron túl is felfigyelnek erre a tünetre, jellemző erre a Pesti Napló 1925 őszén közölt cikke, melyben a felvidéki magyar kultúra általános helyzetéről a következőket olvassuk: «Tragikus helyzet ez: a szlovenszkói magyar közönség konzervativebb, mint a pesti, az irodalom azonban általában nyugtalanabbul modern, mint az itteni.» Egy évvel később Komlós Aladár «Magyar költészet Szlovenszkón» című cikkében hasonló szellemi jelenséggel találkozik. Komlós szerint már az 1920. évi elindulásnál nagy hibák és eltolódások történtek a dilettantizmus javára és így «nincs máig sem könnyebb dolog, mint Szlovenszkón magyar íróvá avanzsálni. Ma az a helyzet, hogy a szlovenszkói kisvárosok átlag-olvasójának épúgy nincs írója, mint az írónak közönsége. Ez a közönség konzervativebb és ez az irodalom egészében nyugtalanabbul modern, mint a pesti». Észrevehető különbség mutatkozik tehát a nyugati szellemáramlatok sodrába került művelt írógárda (ilyen a prágai magyar írókolónia) és a régi felvidéki kisvárosok lelkületét átmeneti igyekvő kispolgár társadalom között, de ez a gondolati eltérés távolról sem annyira ütköző jellegű, ahogy azt Komlós megállapítja. Az ellentétek határterületén történik a kiegyenlítődés és bekövetkezik az az érdekes helyzet, hogy a túlzottan haladó írók feladnak elveikből és lassan «elpolgáriasodnak», a közönség pedig, amennyire társadalmi szemlélete engedi, alkalmazkodni igyekszik az írók mentalitásá310