Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM minduntalan jelentkező kulturális gátlás okozta a kisebbségi műveltség első idejének roppant nehézségeit. Azt az állandó küzdelmet, amellyel ez a műveltség a nemzeti irányvonal síkján igyekezett maradni. Sziklay Ferenc, a legkiválóbb kisebbségi kultúrpolitikus már 1922-ben látja a belső szellemi tragikumot, a centrifugális irányítás nagy fogyatékosságát és nehéz szívvel mondja ki a súlyos megállapítást: «azzal a gondolattal le kell számolni, hogy a mi magyar kultúránk irányítója ezentúl is Budapest legyen». Az új magyar műveltség első éveiben döntő szerepet játszottak a következő szempontok: az irodalom és politikum kérdése, a műkedvelő irodalom és később a dilettánsok és emigránsok harca (1924-ig), az emigráns irodalom «betörése», az egyesületi és sajtóélet kibontakozása, végül a kisebbségi nemzedék megjelenése a felvidéki élet porondján. Az irodalom és politika viszonyáról 1922 júniusában a következőket olvassuk a Prágai Magyar Hírlap hasábjain: «Van egy szempont, amely a szlovenszkói és ruszinszkói magyar kultúra függetlenítését szinte parancsolóan megköveteli és ez a politikai szempont». Ez a politikai szempont az idők folyamán mind fenyegetőbb jelleget ölt, mert nem kevesebbről van szó, mint a kisebbségi kultúra politikai átállításáról, hogy a többségi államhatalommal szemben elért szellemi állásait megtarthassa és a jövő fejlődésnek átmenthesse. A kisebbségi irodalom a legújabb időkig nem tudta magát függetleníteni a politikumtól, ez magyarázza a politikai hírlapirodalom kifejlődését is. A kisebbségi kultúrreferens munkaköre 1937 tavaszáig összefügg az egyesült magyar pártok politikai tevékenységével s csak ekkor következik be az egymást sok tekintetben gátló két munkakör kettéválasztása. Természetesen az említett esetből nem lehet általános érvényű következtetést levonnunk. Meg kell állapítanunk azonban, hogy minden elválasztó célzatú irodalompolitikai kísérlet ellenére a kisebbségi szellem és a politikum elválaszthatatlanok egymástól még akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy a felvidéki néplélek mélyén erősen elvonatkoztatott jellegű humánum mutatható ki. Irodalom és politika ezért összefüggő, egymást szervesen kiegészítő részek a felvidéki életben. A kisebbségi szellem két évtizedes fejlődési útján gyakran menekül a reálitásokra építő politika az esztétizáló humánum mezejére, de ép oly sokszor érzik ki a napi politika lüktető irama az irodalom lapjain. A felvidéki magyar írás első megjelenési formájában jellegzetesen műkedvelő munka. Előzmények nélküli kultúrából csak laikusokon keresztül fejlődhetett ki tudatos kisebbségi műveltség. Szvatkó Pál szerint a műkedvelő irodalom korszaka még nem volt «jellegzetesen szlovenszkói, mert budapesti beállítottságával a főváros politikai és kultúrális eseményeinek utórezgését és hátvédküzdelmeit jelentette. Befejezés volt és nem indulás s a régi korból ittmaradottak viaskodtak benne». Nézetét nem fogadhatjuk el, mert az első években nem tagozódhatott annyira a különélésre itélt ma295