Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBOR a késhegyig menő sérelempolitikai küzdelmek és állandó izgatások légkörében indul s a szlovák irredenta szuggesztiója alól azok a peremrétegek sem mentesek, melyek a két felvidéki népiséget századokig egységbe fogták. A nagyszláv törekvésekből csehbarát irányzat lett. A túlzó szlovák vezetők felismerve az orosz politikai támogatás földrajzi és társadalmi nehézségeit a nemzethű tömegekkel szemben egyetlen megoldásként hirdetik a politikai csehofilizmust. Cambel, a szlovákság Pesten élő európahírű nyelvésze hasztalan mutat az új út veszélyességére, a bekövetkező cseh szellemi hegemóniára, a szlovákság kisnépi, középdunai kötelességeire. Felvilágosító munkája eredménytelen marad, a szlovák nép diplomáciailag iskolázatlan vezetői a reálpolitika érveit félretéve az elvakult szenvedélyek ösztönére hallgatnak és húszéves kisebbségi sors felé sodorják saját nemzetüket is. Steier, aki közöttük él, ismeri minden politikai mozgalmukat, így válaszol 1911-ben a csehbarát politika agitátorainak: «Tévesen hiszik, hogy a tót nemzetiség politikai érvényesülését a cseh-tót egység biztosítani fogja. Sőt ellenkezőleg. Ez fogja mindenképen megakadályozni, mert mihelyt lemond a tótság nemzetiségi attribútumairól, nyelvéről és kultúrájáról és azt felcseréli a csehvel, politikailag sem érvényesülhet, mert folytonos bolygója lesz a cseh terveknek és politikának. Ebben nyilvánul az a megmérhetetlen árulás, melyet a tót politika csehbarát férfiai nemzetiségükkel szemben elkövetnek és sajnos már annyira belehajszolódtak ebbe az irányzatba, máiannyira lekötelezettjei lettek a cseheknek, hogy erről az útról visszatérni csak nagy megrázkódtatás és heves küzdelem árán lesz lehetséges.» A megrázó helyzetkép és prófécia csak az ellenfél soraiban kelt visszhangot. Steiernek a világégés kapujában írt politikai remekműve «A tót kérdés» a magyar társadalom köreiben nem talált olvasókra. A felelősek gondtalanul elnéztek a felvidéki közíró bizonyítékai felett, aki mint egykor Grünwald Béla, a helyzet teljes ismeretében, tehetetlen keserűséggel nézett az elkövetkező összeomlás elé. A csehbarát szlovák politikusokra tett jóslat teljes mértékben igazolódott. Hodzsa, Dérer, Ivánka, Micsura, Szlávik és társaik valóban önön nemzetük ellen vétettek, amikor a csehszlovák irányzat fiktív elveinek jegyében megkezdték bomlasztó törekvéseiket a magyar államisággal és a nemzethű saiovák politikusokkal szemben. A független szlovák közéleti emberek a világháború előestéjén is válaszúton vannak. Hlinka és a katolikus szlovák népi arcvonal Szeged után is csak szélesebbkörű kulturális és közjogi önkormányzatot követel, Rázus Márton és a kisszámú szlovák luteránizmus pedig ennél kevesebbel is megelégednék, ha a sugalmazott bujtogatók nem hoznák forradalmi hangulatba a félrevezetettek lelkét. 292