Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBOR Londonban mindenütt találkoznak ilyen alkalmi agitátorokkal, akik a húszéves kártyavár létrejöttét suttogó propagandájukkal elősegítik. A kiegyezéstől Trianonig tartó közel félszázadban tehát már a pánszláv kísérlet félelmetes és láthatatlan abroncsa fogja át a Felvidék és Kárpátalja nemzetiségi területeit. A deáki kompromisszum — ahogy Hlinka nevezi az osztrák-magyar kiegyezést — közömbösen hagyja a szentistváni Magyarország szlávajkú népeit és a szlovákság, mely kihagyottnak érzi magát, végzetesen elindul arra az útra, mely egyre inkább elsodorja a magyarságtól. A századfordulón Tolsztoj-imádat lép fel a szlovák középosztályban, az asztopovói kiüldözött művei átlagon felüli példányszámban kelnek el, de sajátosan jellemző, hogy Tolsztojban sem a művészt, a világirodalom halhatatlanját tisztelik, hanem a műkedvelő politikust, akinek faji elmélkedéseiből a világ szlávjainak összefogását olvassák ki. Ebben az egészségtelen légkörben is voltak kísérletek, melyek letagadhatatlanul igazolták a magyar államiság jóindulatát és segítő szándékát a szellemi propagandával félrevezetett nemzetiségekkel szemben. így szinte párhuzamosan a román Albina-szövetkezetek rohamos térhódításával, kárpátalji területen lezajlik az Egán-íé\e hegyvidéki akció, mely a nagy közgazdász életében a szolyvai kerületben a kárpátalji nép tízezreit mentette ki a szociális nyomorúságból a hegyvidéki kirendeltség által létesített hitelszövetkezetek, áruraktárak és földbérletek révén. Egánt a század hajnalán megöli a mindmáig ismeretlen gyilkos golyója. Bartha Miklós döbbenetes erejű nemzetiségi cikkei leperegnek a gondtalan magyar társadalom lelkéről. Rákosi Viktor «Elnémult harangok »-ja pusztába kiáltott szép történetté minősül és Steier Lajosnak a világégés előtt kiadott hatalmas tájékoztató műve, «A tót kérdés», csak az ellenfél soraiban válik ismeretessé, ahol mindent elkövetnek, hogy a tisztán látók kis csoportjának hangját elnyomja a békeidők liberál-kapitalista hányavetisége. # Ezalatt a felvidéki magyar társadalomban alapvető változások mentek végbe. Említettük, hogy a történelmi fejlődés folyamán ezen a peremterületen a történelmi ostzályokat a polgárságon keresztül egészséges, közvetlen kapcsolatok fűzték a parasztsághoz. A társadalmi eltolódásnak olyan foka, mely Duna-Európa más részeit jellemezte, itt ismeretlen volt. A szabadságharctól a kiegyezésig mégis elindul az egyes társadalmi rétegek belső tagozódása. A bontakozó liberálizmus ízekre bontja a polgárságot, a népi tömegek visszazuhannak, a feudális nemességből pedig a kiegyezés nyomán született kiváltságok révén bürokrata nemesség lesz. A földjéről kivonuló dzsentri helyet kér a közigazgatásban és azt a maga képére alakítja át. Ezek az általános 288