Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM a Felvidék sajátos gazdasági hálózatát, mely a XVII. század végéig az északészakkeleti kereskedelmi útvonalakba tartozott. A felvidéki város a területén szokásjoggá vált úgynevezett «árumegállító» vámok révén nőtt gazdaggá s ezek a vámok ép úgy, mint az érkező áruk a Krakkón keresztül vivő északi kereskedelmi útvonallal kapcsolatosak. A XVI. és XVII. században a Felvidék gazdasági ütőere ez az előnyös északészakkeleti útvonal. Lőcse, Késmárk, Kassa. Ungvár, Beregszász piacterein időnként váltópénz a lengyel arany és Munkácson még az Anjouk korából fennmaradt a lengyel-litván Koriatovics hercegek révén kötött családi és gazdasági kapcsolat, melyet Báthory István trónralépte lengyel részről is elmélyített. Amikor a török megszállás összesűrítette a magyar erőket a szabad Felvidéken, ezek a gazdaságpolitikai hagyományok a török visszaszorításával arányosan gyengültek s a zentai ütközet után, mely a török hódoltság végét jelzi, nincs többé sajátos jellegű területi kereskedelem ebben az országrészben sem; a Felvidék bekapcsolódik a középdunai gazdasági rendbe. Ezt a kereskedelmi átszervezést elősegítette Lengyelország fokozatos hanyatlása és ismételt felosztása, mely kétségtelenül érzékeny anyagi veszteségeket okozott a felvidéki kereskedelemnek és iparnak. A gazdasági adottságok feladása egybeesett a felvidéki magyarság első szellemi forradalmával, a reformáció és ellenreformáció küzdelmeivel. A reformáció szellemtörténeti folyamatát, melynek tanaival a Vittembergában tanuló fiatal alföldi prédikátorok révén ismerkedik meg a felvidéki nép, — a feudális és jobbágyi sorsok között elhelyezkedő, kétnyelvű és kétfajú magyar-szlovák köznemesség vezette le. A szlovák nép ekkor még politikailag magyar. A huszita mozgalmak nem hatottak érzelmi felfogására, a csehmorva huszitizmus nyugatfelvidéki kihatásai, a hírhedt Giskra-idők mitsem változtattak az itt élő népek szellemi álláspontján. A szlovák középrétegek társadalmi érintkezésének ezidőtájt hivatalos nyelve a magyar, de a törzsökös magyar családok otthonaiban is sűrűn felhangzik a szlovák szó, amit ezekben a századokban a testvéri közvetlenség patinája jellemez. Az időközben elsikkadt magyar-szlovák testvériségnek a történelmi áramlásoktól és szüntelen véráldozatoktól terhes XVII. század a fénykora. Ekkor még teljes a lelki egység a két egymásrautalt nép között, akiket megfellebbezhetetlen történelmi rendeltetés állított egymás mellé az európai politikai vízválasztón. Ez egyébként az egyedüli magyar táj, ahol mindenkor tudatosan idegenkedtek a latin műveltség használatától. Még a XIX. század elején történt, hogy a rendi üléseken az illetékes magyar urak ismételten sürgetik a hivatalos latin tárgyalási nyelv helyett a magyar és szlovák nyelv használatát. A példa világosan igazolja, hogy a felvidéki tájon kisarjadt szellem gyökerében ütközött a latin közigazgatás gondolatmenetével és azzal a tár281