Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Mécs László: Nem megyek Rodostóba (vers)

MÉCS LÁSZLÓ VERS MÉCS LÁSZLÓ Nem megyek Rodostóba Izenetet küldtek kézen-közön görbe diplomata-úton a suttogó postán. Prágából nagy utat tett meg, amíg körbe eljött a hír hozzám, hogy csak tűrt vendége vagyok én e földnek, költözzek ki Pestre, vagy Rodostóba, csak menjek a fenébe. Én menjek el innen?'? Én ide nem jöttem! Én mindig itt voltam világ kezdetétől, egyformán várva a sárosi rögben. Tiportak felettem római légiók, hún lovak, gót, tatár, osztrák paták. Jöttek s eltűntek. Nem hoztak s nem hagytak semmi jót. E föld része voltam. Egyszer intett Isten s emberré virultam. Az anyám álmain keresztül e földből így kaptam a testem: sárosi dombokon piroslott a málna, fényt evett a búza, krumpli kotlott fészkén s ezekből lett testté bennem anyám álma. Nem vagyok Rákóczi. Nem rokonom nékem sem a muszka cár, sem a francia király. Mint testem e földben, lelkem élt e Népben, mezítláb harcoló rongyos kurucokban: magyarban, szlovákban, ruszinban. Szívemben porladt kuruc ősök vágya újra dobban. 275