Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Mécs László: Nem megyek Rodostóba (vers)

MÉCS LÁSZLÓ VERS Az erdei virág, ha fogynak a fények, egy-helyben haldokol, avar lesz, elkorhad, trágyája lesz új, szebb virágú növénynek. Ilyen az én Népem. Várva, egyre várva, trágyának hull szirma a szebb jövő alá. Szegény elhagyott nép. Atyátlanul árva. Mert van jövőjéhez sok bába itt, hitvány, Júdás íródeák, ki tárogatóval csalogatja labanc-útra, viszályt szítván, van jó igrice, ki szívét elringatja, tudós tanítója, pár nemes vezére, — de azért oly árva, mert kevés az Atyja! Atya kell népemnek! Húzhatnak karóba, szívem van: maradok népem egy Atyjának. Nem megyek sehová semmi Rodostóba, mert Rodostó-éltem volna nékem Pesten. Ha meghalok, ezt a földet trágyázza meg új, szebb kuruc álmok tavaszához testem! 276