Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Márai Sándor: Kisebbségi irodalom

KISEBBSÉGI IRODALOM MÁRAISÁNDOR Kisebbségi irodalom Írói munkásságának első évei Kassához kötik. Itt jelent meg Emberi hang (1922) című verseskötete. z írott magyar szó húsz esztendőn át „kisebbségi irodalom"-nak számított a Felvidéken. Ez a húsz esztendő a magyar irodalom egyik hőskora volt, hasonlatos a negyvennyolcas időket követő irodalmi korszakokhoz. Nem eltúlozni, hanem helyesbíteni szeretném az arányokat, mikor ezt írom. A negyvennyolcas magyar irodalmi nemzedék örökségét természetesen nem lehet a jelenkor jelenségeivel párhuzamba állítani. Arany és Vörösmarty, Petőfi és Kemény egyszer vannak csak egy nemzet életében; Jókai minden ezredévben egy, ha születik; Nyugatra kell menni, Dickensig, s Délre, Homerosig, hogy párját találjuk. Aranykor volt ez. A mi időnk vaskor volt: de a vas is tud harcolni, alkotni és megóvni. Megállapíthatjuk, hogy az írók voltak az elsők, akik a magyarság megcsonkítását életveszélyes szerencsétlenségnek érezték, s azonnal menteni kezdték a nemzet egyetlen, sértetlen örökségét, a nyelvet. A Felvidéken, tudatosan és ösztönösen, megérezték az írók, hogy nemcsak feladatuk van, hanem szerepük is: meg kell menteni a megcsonkított magyarság számára a csonkítatlan magyar nyelvet. Mikor Jeruzsálem leégett, a Templom doktorai egy közeli helyiségbe menekültek, s a lángok közül csak az írás tekercseit mentették ki. Tudták, hogy az írás maga a Város, a Nemzet. így menekültek a kisebbségi magyar írók a veszély idejében a magyar nyelv bástyái mögé. Itt üldözhették őket, de a titkot, a nyelv és a nemzet titkát, azt a szent és rejtélyes varázsszót, mely a nemzetnek nevezett összeesküvés titkos jelszava, nem vehette el tőlük senki. Az írók között nem akadt áruló; s ha néha megtántorodott valamelyik, hamarosan kiderült, hogy nem volt igazi író. Nem hiszek abban, hogy igazi író valaha is hűtlen lehet nemzetéhez, anyanyelvéhez, a nemzet mélyebb, igazibb tartalmához. Az írók nem arravalók, hogy bólogassanak a fennálló 269