Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

SZOMBATHY VIKTOR Pompás helyzetek adódtak, régen mulattunk ilyen kitűnően. A csendes Anton Reich írni akart, de a tintásüvege mindig felugrott s olykor kicsúszott kezei közül a papíros. Horácsekot ez szörnyen mulattatta. Nagyokat vágott az asztalra, míg aztán Reich méltatlankodva eltette írószereit a holnapi napra. —- Vecserka-a-a! — nyitott be ekkor váratlanul a szolgálatos. Fanyalogva vonult el mindeki az asztaltól. Balog eltette a mocskos kártyákat s Knyizsák megcsörgette a nyereségét. Egy üres sörösüveget is nyeri- ráadásul. A szolgálatos a folyosó kapcsolótáblájáról eloltotta a villanyt s csönd bciult a szobára. Balog csetárt ebben a pillanatban elfogta a lelkiismeret. — Mégsem kellett volna úgy ordítozni! — mondta bánatosan, — Keszeg András alig birt elaludni. — Alszik! — állapította meg Bódis Ferenc. Egy pillanatig hallgatott mindegyik. Keszeg András szakadozott alvását azonban nem hallottuk. — Co je? — riadt fel Knyizsák és hihajolt az ágyból, mert ő került legközelebb Keszeg ágya mellé. Felültünk az ágyban s úgy hallgatóztunk. Végre is Balog csetár kiugrott s Keszeg ágya mellé szaladt. Gyufát gyújtott s belenézett a Keszeg arcába A gyufa kiesett a kezéből. — De hiszen ez meghalt. . . -— mondta ijedten s újabb gyufát akart gyújtani. A teremben ezt mindenki megértette. Kiugrottunk az ágyból. — Sluzba! — nyitotta ki Balog az ajtót, — gyújts villanyt s gyere azonnal A villany fénye sápadt arcokra világított. Mindnyájan hunyorogtunk. A szolgálatos bejött s dühösen kérdezte: — Mi baj? De nem felelt senki. Mindenki Keszeg András ágya felé nézett. Olt álltunk Keszeg András ágya mellett s néztük a halottat. Keze a mellére szorítva, párnája, takarója gyűrött, lába nekifeszítve a rácsnak. A szolgálatos elrohant. Jött az ápolónő s letakarta Keszeg András fejét. Pár perc múlva jött az inspekciós őrmester, gallérja gombolatlan a sietségtől s szeme álmos. Nagy részvéttel hajolt Keszeg fölé s utat engedett az orvosnak, aki sietve érkezett, szívet hallgatott, pulzust fogott, de már csak azt tudta megállapítani, hogy Keszeg halott. Nem lehetett ágyban maradni. Kiültünk az ágyak szélére s beszélgettünk. Balog ismét előkerítette a kártyát s idegesen osztott. A szemek gyakorta pislogtak a Keszeg ágya irányába. Halkan osztott, nyert, veszített a társaság. Hárman aludtak, mély horkolással, azokat irigyeltük. 266