Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

KESZEG ANDRÁS EGYEDÜL MARADT Különös, szomorú éjszaka volt. A szél néha becsapta az ajtót, vagy megzörgette az ablakot. Aztán jött az őrmester s hivatalosan lajstromozni kezdte Keszeg András hátrahagyott holmiját. A kincstári ruhákat, három koronáját, derékszíját, leveleit, fényképét, cipőjét, egy könyvét, fogkeféjét. Mindezt a keveset pontosan protokollba vették. Kevés holmi maradt Keszeg András után. Vájjon ki örökli? Éjfélkor két álmos szemű szanitéc jött s egy hordágyon elvitték Keszeg Andrást a hullaházba. Fel fogják boncolni. Súlyos vesebaja volt, még otthonról hozta magával, megmenteni nem lehetett. A lórúgást kibirta volna. A villa "»yt ismét eloltották. Knyizsák rémes históriákat talált ki s olyan bolondokat mondott, hogy Horácsek hangosan felvisított. Balog csetár megszólalt a csöndben: — Testvér, tudsz-e valami szent éneket? Mert azt volna énekelni kedvem. — Tudok, testvér. «Erős várunk ...» — Én is tudom azt, testvér. No, kezdd.., S az éjszakai csöndben halkan, dörmögve elkezdtük: — «Er-'s várunk az Úristen ...» Anton Reich utánunk dúdolta. Nagyot hallgatott mindenki. Keszeg kettémeredt talpaira gondolt. S ekkor, a nagy csöndben, Balog hirtelen abbahagyja a nótát s felül az ágyban: — Testvér! Az apja, meg Ilon ott alszanak a szobában. Le se foghatták a szemit... Bizony, ezen segíteni már nem lehetett. Keszeg András apja ott aludt a szomszéd szobában s várta a reggelt, amely majd gyógyulást hoz a fiának. S Keszeg András a kártyalárma közben kiszenvedett anélkül, hogy észrevettük volna . .. 267