Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS szövés. Ősi eredetét az bizonyítja legjobban, hogy elemei az egész magyar nyelvterületen, sőt azon kívül is, közösek. A háború utáni években az olcsó gyári vászon háttérbe szorította a háziszövést, de teljesen nem tüntette el. Bodrogközben, Gömörben, Hontban, Garam mentén, Verebély környékén és Komárom vidékén, ha nem is általánosan, de még gyakorolják a szövést. Vámosladányban, Zsitvabesenyőn, Naszvadon még takácsok is dolgoznak. Naszvadon még körülbelül 50—60 takács dolgozik, nemcsak öregek, hanem fiatalok is. Egy házban a téli hónapokban két szövőszéket is látni: egyikben az apa, másikban a fia, sokszor 16—18 éves legény dolgozik. A naszvadi takácsok maguk sem kendertermeléssel, sem fonással nem foglalkoznak. A fonalat a megrendelőktől kapják. A szövés ideje körülbelül hat hónap: októbertől áprilisig, az év többi részét mezei munkával, földmüveléssel töltik a takácsok. A szövőszékeket az ügyesebb, faragásban is jártas takácsok készítik. A szövéshez szükséges kenderfonalat veszik, vagy a megrendelőktől kapják, a pamutot és piros fonalat szintén vásárolják. Megrendelésre leginkább vánkoshuzatot, kosárkendőt és gyerekhordozó kendőt szőnek. Egy vánkoshuzat megszövése, ha fonalat adnak 3 pengő, ha fonalat nem adnak 9 pengő. Ugyanennyi a kosárkendő ára is. A szőttes szélessége attól függ, hogy milyen célra készítik. A zsákos (három fekete csíkkal) és a lepedő 480 szál, az alsóruhára való 720 szál, a törülköző 600 szál, a kosárruha 720 szál, gyerekhordozó kendő 720 szál, ágyterítő 720 szál, a rózsamunka mind 12-es, vagyis a hímzett szőttes szélessége tizenkétszer hatvan szálból áll. A fehér fonal neve, melyet a szövőszékre húznak fel «ina». «hossza», a piros fonalat, amely a díszítést adja, «belé»-nek nevezik. Az «ina» vagy «hossza» a «nyüstökre» van felszedve, a «belét» pedig a «vetélöveh dobálják át. A szőtteseken alkalmazott geometriai formákból álló díszítések nevei: «fordított fogacs», «sima fogacs», «teknyőláb», «ötpálcás h-betü». «i-betü», «kereszt», «ötpálcás rózsa» és «hétpálcás rózsa». A rózsadíszek megint lehetnek kettősek, hármasak, stb., ez a szövött dísz szélességétől függ. A szőttes fődísze a rózsákból áll, ezután mint záródísz, következnek a h-betűk, majd az I-betűk, esetleg a négy-, ötpálcás rózsák, keresztek, végül a teknyőlábak és fogacsok. A díszítések között még 1—2 fehér csíkot is találunk. A Szlovákiában maradt zoborvidéki magyar falvakban leginkább sötétkék vagy fekete szőtteseket találunk. Itt a női alsóruhák még háziszőttesből készülnek. Az asszonynépnek azért igen fontos munkája a fonásszövés. A megfont fonalat meszes vízben fehérítik, majd kétszer-háromszor «szapulják», a fonalat nagy dézsába, «szapulóba» rakják, erre lepedőben fahamut tesznek és forró vízzel leöntik, másnap a patakban mosófával 254