Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS A népzene két tényezőből, a népdalokból és a nép hangszeres zenéjéből tevődik össze. Amíg a népdalok — legalább a félreeső falvakban — ma is virágzanak, addig a nép hangszeres zenéje már évtizedek óta halad a pusztulás felé. A nép magakészítette hangszereit kiszorítják a használatból a gyári, internacionális hangszerek: a harmonika, hegedű, mandolin, banjo, stb. A Felvidéken a népi hangszerek egykori arzenálját ma már csak a furulya, duda és a citera képviseli. A furulya (Csallóközben furugla) régebben az egész Felvidéken elterjedt hangszer volt. Nyomait Csallóköztől Kárpátaljáig megtaláljuk. A palócföldön, Ipolyság vidékén elterülő községek juhászai negyven-ötven évvel ezelőtt mind értettek a furulyához. Mátyusföldön régebben nemcsak a pásztorok, hanem a paraszt-fiatalság is furuglázott. Ma alig van belőlük három-négy. Jó furulyakészítő pedig már csak egy van: Vaskó József ógyallai tehénpásztor, aki a hosszú téli estéken még «elbabrál» a furulyacsinálással. A duda helyzete kedvezőbb. A Felvidéken még 8 dudás él, akiknek hangszerük van és még elég jól játszanak. A világháború utáni anyagi leromlás hozta magával, hogy az öregedő dudások újból elővették hangszerüket. Lőrincz Vince 70 éves hídvégi kanász néhány évvel ezelőtt Födémesen a farsangi mulatságon három napig dudált. A dudálásért 50 koronát (kb. 7 pengő) kapott, meg enni és inni. Kelemen László 67 éves naszvadi 246