Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

A FELVIDÉK "NÉPMŰVÉSZETE dudás az utóbbi esztendőkben több szegény ember lakodalmában dudált Naszvadon. A dudán előadott «nóták» leginkább táncdallamok, de a dudások múlatás közben «mulató nótákat» is játszanak. A Felvidék legelterjedtebb népi hangszere a citera. Alig van község, ahol egy-két hangszer — ha használaton kívül is — ne volna található. Vannak olyan falvak, ahol még 40—50 citerát is találni. A citera fennmaradását a dudával szemben elkészítésének könnyebb volta és a játék elsajátításának könnyűsége tette lehetővé. A citera is pusztuló hangszer, mint a duda és a furulya. Hivatását a falusi élet társas összejöveteleinek megfogyatkozásával elvesztette. Régebben a duda mellett tánczenét szolgáltató hangszer volt. A fonóban, tollfosztóban, meg vasárnap esténként játszottak rajta a legények, hogy a leányoknak legyen mire táncolniok. Ma már átvette szerepét a harmonika. A tánc A tánc az ember legrégibb művészi megnyilatkozási formája, amely az indulatok ösztönszerű megnyilatkozásaképpen, a műveltség minden fokán megtalálható. A történelem előtti korban nem is szórakozás, hanem életszükséglet volt; forma és szertartás, melyben a mítosz földöntúli erői nyilvánultak meg. őseink életében is nagy szerepe volt a táncnak. Része volt nemcsak az áldozati szertartásoknak, hanem az élet és közösség minden megnyilvánulásának. Történeti adatok tanúskodnak arról, hogy az élet három fő mozzanatát: a születést, házasságot és halált is tánccal ünnepelték meg. Természetes, hogy akkoriban jobban differenciálódott a tánc, mert amíg ma csak bizonyos gondtalan és erotikái érzelmeket fejez ki — legalább is a városi embernél —, régebben épúgy kifejezője volt az örömnek, mint a bánatnak, fájdalomnak. Népi táncaink két elemből tevődnek össze: egy részük őrzi az ősi hagyományt, a régi szertartásos táncaink töredékeit, másik részük pedig az «úri» osztály táncainak a nép között elterjedt anyagából áll. Ezek a táncok két főcsoportra: egyes táncokra és közös táncokra oszlanak. Az egyes táncokat leginkább férfiak, mulatság vagy lakodalom alkalmával táncolják, a közös táncokat pedig csak nők (leányok, menyecskék) vagy férfiak és nők együtt. Martoson a leányok és menyecskék nagyböjt első vasárnapjától kezdve húsvét második ünnepéig, ha szép idő van, mindennap «pilikéznek», hét247