Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

A FELVIDÉK "NÉPMŰVÉSZETE Bartók Béla a magyar népdalanyagot három osztályba sorozza. Az első osztályba azokat a dallamokat csoportosítja, amelyek még tisztán őrzik a keleti örökségképpen reánk maradt ötfokú hangsort. A második osztályba azok a dallamok sorozhatok, amelyek ugyan a nyugati hatásra alakultak ki nálunk, de még őrzik az ötfokú hangsor dallamfordulatait. Van azonban népzenénknek egy harmadik csoportja is (Bartók szerint C osztály), mely a nyugati hatáson kívül a középkori egyházi zene nyomait is őrzi. Ennek az osztálynak anyaga megtalálható az egész Felvidéken, de legnagyobb számban és legváltozatosabb formában a nyitravidéki magyarságnál, ahol a modern hangnemeken (dur, moll) kívül nagy számban találunk a régi egyházi hangnemekre emlékeztető phryg és mixolyd dallamfordulatokat. A népléleknek a zenei életben is jelentkező átalakító erejére jellemző az alábbi két kótapélda. Szövegük azonos, mind a két dallamot a menyhei kézfogóban éneklik, de az első kótapéldában, melyet Gáli Ilon 62 éves asszony énekelt, phryg zárlatot találunk, a második kótapéldában, amelynek dallamvonala majdnem megegyezik az elsővel, már nem találjuk meg. Ha az énekesek életkorát nézzük, azt kell hinnünk, hogy a régi hangnemeket inkább az öregek őrzik, a fiatalok pedig, akik már inkább a műdalok hatása alatt énekelnek, önkéntelenül megváltoztatják a régi zárlatot. 245