Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS nép között maradt variánsait is a lakodalom egyes pontjaihoz kapcsolódva találjuk meg. Zsérén például a lakodalmi ebédnél éneklik a «Zöld erdőben, zöld mezőben ...» kezdetű virágéneket. Ha ennek a ténynek okait vizsgáljuk, egészen természetszerű folyamatot látunk a népdaloknak szigorúan bizonyos eseményekhez való szoros kapcsolataiban. Amint azt Bartók és Kodály is megállapította, a régi dallamok megőrzői és melegágyai a földműves-osztály társas összejövetelei: a fonók, tollfosztók és a dudabálok voltak. Azonban ezek a társas összejövetelek az utóbbi két-három évtizedben a technikai kultúra rohamos fejlődése következtében egyre ritkábbakká váltak. A falu társas összejövetelei közül egyedül a lakodalom maradt meg a régi formájában, így az ősi tradíciót jelentő népdalok is lassanként hozzákapcsolódtak a lakodalom eseményeihez és többé-kevésbé átalakultak lakodalmas dalokká. Ez a folyamat nem ellenkezik a falusi élet törvényszerűségével sem, amely az emberi élet második állomását külsőségekben is mindig a legnagyobb pompával igyekezett megünnepelni. A menyhei kézfogó, melyet mindig vasárnap hajnalban tartanak, a következő dal eléneklésével veszi kezdetét: Hajnal hasad, csillag ragyog, Mégis a lányoknál vagyok. Jaj, Istenem, de szégyellem, Hogy a hajnal itt ért engem. J' őszi harmat, hideg eső, ősszel érik meg a szőlő. Ha megérik, borrá szűrik, Potús Annát fírhöz kérik. Ez a légin mégkérette, Kostyál János nëm ëngëdte. A foglalót is râtëttë, Mégis magáénak tëttë. Potús Anna pogácsája Végig gürölt az utcába. Hova, hova jó pogácsa? Kostyál János szűrujjába. Nagyhinden a lakodalomban, mikor az esküvőre készülődnek, a következő dalt éneklik: 242