Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

A FELVIDÉK "NÉPMŰVÉSZETE Jól gondold meg rózsám Elejét, utolját, Hogy kivel kötöd be Két szemed világát. Az nem érett búza, Hogy learathassák, Sem nem köccsön kenyér, Hogy visszaadhassák. Az érett búzákat Le lehet aratnyi, Köccsön kenyeret is Vissza lehet adni, De tetőled rózsám Nem lehet elválni. Ha figyelemmel olvassuk ezeknek a lakodalmas szövegű népdaloknak sokszor értelmetlennek látszó szövegét, különös világ tárul a szemünk elé. A népéletnek ősi formái bontakoznak ki előttünk: a házassági szokásoknak, szertartásoknak az évszázadok homályába nyúló hagyományai vagy hagyománytöredékei csillannak szemünk elé. A fenti népdal arról beszél, hogy «sohasem ismertük egymást, mégis ránk adták az áldást». Ki tudja, nem a leányrablás emlékei élnek-e ebben a két sorban? A felvidéki lakodalmakban a lakodalom legkiemelkedőbb eseményét, a menyasszony-búcsúztatót a vásári ponyvairodalom rigmusai szerint mondják el a násznagyok vagy a vőfélyek. Nyitra vidékén még élnek a menyasszonybúcsúztató énekek. Az emberi élet utolsó állomása is dallal végződik. Egy-két palóc községben még szokásban van a sirató ének, de már itt is egyre ritkább. Szerepüket átvette a kántor búcsúztató éneke. A naptári év egyes ünnepeihez kapcsolódó dalszövegek közül a karácsonyi népénekek és a szentiványi ének szövegei érdemelnek említést. Karácsonyi dalszövegeink részben a misztérium-játékokból, részben a Márialegendákból maradtak a nép között. Ezek a középkori vallásos irodalom termékei, melyek a nép között találtak menedéket. Egy-két összeregőlő énekszövegen kívül ugyanezt mondhatjuk a szentiványi ének szövegeiről is. Ha a Felvidék népzenéjét, a dallamokat vizsgáljuk, itt is Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő munkásságának a megállapításait látjuk. A magyar 243