Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Forgách Géza: Petrogalli Oszkár

PETROGALLI OSZKÁR A TRAGIKUS VÉG Négy hét múlva, február 4-ikén súlyos csapás és vesztesség érte a felvidéki magyarságot: Petrogalli Oszkár hirtelen meghalt! A nagy magyarok tragédiája érte utói őt is: munkaerejének tetőpontján, alkotó készségének teljében, amikor még nagy feladatok teljesítése, a fő életmű megvalósítása előtt állott, váratlanul kidőlt az élők sorából. Levelet írt egyik leghűségesebb munkatársának, majd vezércikket kezdett írni a Prágai Magyar Hírlapnak, amikor kegyetlen hirtelenséggel rácsapott a halál kaszája. A szíve ölte meg, a nemzetéért remegő, a népe jövőjét féltő s a magyar sors és a magyar bűnök terhétől sajgó szíve! Temetésén a felvidéki magyarság egy gyászoló családként állta körül a besztercebányai sírt s azzal a szent fogadalommal vett Tőle búcsút, hogy hű marad végrendeletéhez: a Magyar Egység nemzeti parancsához. Díszes emléket is állított a nemzet áldozatkészsége és hálája Petrogalli Oszkár sírja fölé, azonban márványnál is maradandóbb emléket állított a felvidéki magyarság nagy fiának akkor, amidőn ugyancsak Érsekújvárott egy évtized múlva megvalósította Petrogalli Oszkár álmát: a teljes magyar egységet, az egyetlen magyar pártot! Petrogalli Oszkár magvetése érett áldott kalásszá az érsekújvári pártegyesülésben és nyitotta meg egyik kapuját a felvidéki magyarság boldog hazatérésének, a Petrogalli Oszkár által is várva várt és rendületlenül hitt felszabadulásnak. Amíg magyar él a Kárpátok tövében, áldott lesz Petrogalli Oszkár emléke ! 223