Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Forgách Géza: Petrogalli Oszkár

FORGÁCH GÉZA el és izmosodtak naggyá. Meg kellene emlékezni arról a jogvédő munkáról is, amivel a besztercebányai büntetőbíróság előtt önzetlenül sietett a politikai vádemelésekkel üldözött szegény nemzettestvérek védelmére. Fontos volna ismertetni azt a fáradhatatlan munkát is, amelyet Petrogalli Oszkár a hontalanok, a nyugdíjasok és az elbocsátott volt magyar közalkalmazottak jogvédelme terén szakadatlanul kifejtett. (így például Petrogalli Oszkár szervezte meg azt a jogvédelmi kampányt is, amelyet a felvidéki magyarság jogász-kiválóságai a jog fegyvereivel küzdöttek végig a prágai közigazgatási bíróságnak az állampolgárság kérdésében elfoglalt jogfosztó törvénymagyarázatával szemben.) Mindez nem fér el egy rövid tanulmány korlátai közé s ezért csak azt emeljük ki a nagy felvidéki magyar életművéből, ami a nemzeti jövendő szempontjából is korszakalkotóan fontos s ami vörös fonálként vonul végig hősünk egész életpályáján. Ez a nemzedékek számára utat jelölő vérvörös fonál: a magyarság népi, nemzeti egységének az előkészítése s megvalósításának a megkezdése! AZ «ÉRSEKÚJVÁRI EGYEZMÉNY» Minden alkalmat megragadott, hogy az egység gondolatát beleégesse a pártoskodásra hajlamos magyar lelkekbe és meggyőzzön mindenkit arról, hogy az összefogás elemi létföltétel! 1923. év végén például minden tekintélyét és rábeszélő képességét latba vetette annak érdekében, hogy a magyar pártok a nagymegyei választásokon közös listával vegyenek részt, örvendetes elégtételéül szolgált az, hogy épp ezen a választáson érte el a magyar pártok szövetsége a legnagyobb sikert, mert az egységes, közös lista olyan magyarokat is a nemzeti táborba vonzott, akik máskülönben az osztálytagozódás hamis jelszavainak bedűlve, a cseh pártok vagy a kommunizmus járszalagjá

n tévelyegtek. A magyar egység szolgálatában legjelentősebb sikerét közvetlenül tragikus hirtelenségű halála előtt érte meg Petrogalli Oszkár. 1924-ben ugyanis a Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párttá kiszélesedett volt Magyar Kisgazda Párt között végzetesen kezdett elhidegülni a viszony. Közös bizottsági üléseket már egyáltalában nem tartott a két párt. Amikor legnagyobb volt az ellentét s a végleges szakítás veszedelme fenyegetett, Petrogalli agilitása szinte határtalan volt. Beutazta az egész Felvidéket és személyesen tárgyalt a két párt vezetőivel s hónapokig tartó előkészítés után 1925 január 6-án Érsekújvárott összehozta a felvidéki magyar pártok közös értekezletét. Itt elfogadtatta a nevezetes «érsekú jvári egyezmény»-t. Ez újabb pártközi vezérlőbizottságot létesített és kimondotta választás esetére a közös lista kötelezettségét. 222