Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Vájlok Sándor: A felvidék nemzetiségei és a szellemi közeledés problémája

VÁ.ILOK SÁNDOR kritika is felfigyelt, sőt 1925 körül Uhlyár Rudolf nagy tanulmányt írt róla. A hatást Lukáč is megállapítja. «Ady Endre, a régi Magyarország kaszszandrikus költője, a magyar irodalom utolsó nagy lírai jelensége, munkásságával, költészetével, egész személyiségével s annak jelentőségével megérintette a szlovák irodalmat is.» Ady 1927 körül divat lett a szlovák irodalomban. A sajtóban hétről-hétre találkozunk Ady-fordításokkal, sőt a fiatal szlovák írók ankétet rendeznek Pozsonyban életéről, művészetéről és az irodalom Ady-problémáiról. Védelmére kelnek, nem látnak benne dekadens jelenséget és a túlzó szlovák nacionalistákkal szemben nem tartják a rájuk gyakorolt hatást veszedelmesnek. Lukác könyvet írt Ady dekadenciájáról. Adyn kívül a modern magyar költészet is megbecsülésre talált nála. ő is, akárcsak a többi szlovák fiatal, ösztönösen vonzódott az új magyar szellemiséghez, s megérezte, hogy szellemi rokonságban van vele. Sejtette, hogy a magyar fiatalság alkalmas arra. hogy hordozója és hirdetője legyen a dunamenti népek sorsközösségének. Lukáč tanulmányaiban (A modern magyar regény, Az erdélyi irodalom) és cikkeiben többször felhívta erre a jelenségre a szlovákság figyelmét. Sok verset fordított Babitstól, Juhász Gyulától, Kosztolányi Dezsőtől, Illyés Gyulától, Szabó Lőrinctől, Gulyás Páltól, Berda Józseftől és Sárközi Györgytől. A KULTURCSERE ÉS AZ ÍRÓK. A kulturcserét az írók hitvallása mozdította elő és ez tartotta ébren az érdeklődést is. Mindkét félen az író az, aki sohasem szűnik meg hirdetni a két nép együvétartozását, sorsközösségét, az egymás megismerésének szükségességét. A maga területén és eszközeivel megtett mindent, hogy szava és hitvallása minél messzebbre hatoljon. Nem az ő hibája az, ha a sűrű politikai és lelki közeget, mely a két nép közé állt, nem tudta áttörni. Magyar részről Móricz Zsigmond és a fiatal írók tekintettek a szlovákság felé. Móricz Zsigmond 1931-ben, prágai tartózkodása alkalmával, hoszszasan tárgyalt az őt meglátogató szlovák írókkal. A beszélgetést avantgardeírodalmi lapjukban a szlovák írók közzé is tették. A legnagyobb hatású hídépítő munka azonban a Bartók Béláé volt, aki pozsonyi előadásában nagyon kedvezően hatott a szlovákságra és a magyar-szlovák viszonyra. Bartókot gyakran idézik a szlovák zeneesztétikusok, s általában az a vélemény róla, hogy az ő szlovák népdalgyüjteménye a legszakszerűbb. A szlovák folklore sokat átvett tőle és erős ösztönzést kapott munkásságából. Most már szintén ehhez az egyetemes magyar szándékhoz sorolhatjuk a volt kisebbségi élet íróit is, akik közül többen állandóan hangoztatták 20