Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Morvay Gyula: Édes parasztasszony (vers)
MORVA Y GYULA VERS MORVAYGYULA / Edes parasztasszony Ne menj, édesanyám, a hideg első házba, megrepedt százesztendőd mestergerendája. A sublótban elhalt gyerekhang áramlik, hetvenéves fényed rácsókol, ráhajlik. Zsindelyes templomunk kisjézuska-képcn ilyen csillogó fehérség volt a gyerek ingecskéjén. Velem együtt vártad őt: «Megvált minket» Én is kértem: kis parasztgyerekeket, megtörtszemü pesztonkámat s öreg nénéket váltsd meg, váltsd meg, kértem a kisdedet. Nagy vészek közt szálltam dűlőinken tálra és ha írok, gyere ki a fehér vasúti útra, fogd meg kezemet, vezesd a zsomborhoz: — fiad sápadt, pedig nem nyúlt borhoz — hadd keressek árpakenyeret, vagy fonottkalácsot: paraszt szent eledelt. Parasztasszonyok édes jó asszonya, iilj a fal alá, nézd: sül a nap s a vén barackfa utolsó ágacskája terhesült bimbóba, virágba.
