Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Sellyey József: A felvidéki falu lelke

SELLYEI JÓZSEF — Hát ti? — kérdeztem szorongva. — Mink most elmegyünk, mert a csehek nem felejtik el a lövöldözést. — Hova mentek? — Mondd meg az anyámnak, hogy Komáromba. Így lettem én üzenetvívő azon a napon. A csehek olaszkalapos, fácántollas előőrsei rám se hederítettek, ami­kor a faluba mentem. A tiszteket és egy szakasz katonát elhelyeztek a községházán, más tisz­teket és egy szakaszt a járási hivatal közelében, ismét másokat a vasútállo­máson. Maga a derékhad is lepihent a templomtéren, a tábori konyhákról kimérték nekik az ebédet. Akkor is, amíg ebédjüket elköltötték a katonák, hiába szólott hozzájuk falubéli, nem válaszoltak sem kérdésre, sem más szóra. Mintha fáradtak lettek volna attól, hogy a falubéliek már túl vannak a háborún, de nékik még el kell «foglalniok» a táj földjét, le a Dunáig. Amikor a harangozó delet kondított, akkor a katonák tisztjeik jelére sorokba zsúfolódtak és eleredtek az országúton dél felé. Akkor az ácsorgó falubéliek is meglendültek. Fél óra múlva már senki sem állott a délig zsúfolt templomtéren. Két óra tájban már a határ földjén voltak a falubéli emberek, a villogó nap alatt folytatták az őszi munkákat, búzát vetettek, árpa alá szántottak és kiásták a cukorrépát, a tavaszi szago­kat lehelő friss földből. Ez a magyarságdarab úgy élt itt földjébe gyökerődzve a változás első percétől fogva, hogy alig-alig mutatta körülötte valami jel azelőtt való állama életét. A hivatalokban az első perctől fogva az új nemzet hivatalnokai ültek államgépezetnek és nem voltak idegenebbek másoknál. A parasztok dolgozásának pedig soha sincsen nemzeti jellege, örök az, nemzetközi paraszti. A parasztság nem volt tekintettel új uraira, ugyanúgy szántott, ugyanúgy tisztogatta állatait és ugyanúgy nem állott ki fajbéli megmutatást, tüntetési, vagy politikai kiállást csinálni az új renddel szemben. A paraszt­ság csak esztendők múlva öntudatosodott magyarnak. Egyelőre csak paraszt­ság volt, amely egykedvűen nézte az olyan jeleket, hogy például új rekvirá­lás jött, elvették kevés gabonájának egy részét, s hogy barmaiból is újra elvettek, állami célokra. Nem tiltakozott, csak befelé. Igaz, hogy éppen amiatt, mert nem volt politikailag öntudatosodott osztály a régi ország rend­jében. Alsó, hullott fajta volt azok mögött, akik az állam kifejező erejét jelen­tették és mutatták. Most itt állott ez a parasztság az új idők kerítései között, egyetlen paraszti osztály állott itt magyarnak a kisebbségi sorsban. 178

Next

/
Thumbnails
Contents