Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Bonkáló Sándor: Magyarorosz sorskérdések

MAGYAROROSZ SORSKÉRDÉSEK BONKÁLÓ SÁNDOR Magyarorosz sorskérdések Budapesti egyetemi tanár, a szláv kérdés tudományos közírója a magyar irodalomban. (Az orosz irodalom története.) árpátalját és népét csak mint Magyarország integráns részét vizsgálhatjuk. Földrajzi helyzeténél és alakjánál fogva Kárpátalja sohasem volt és nem is lehetett önálló vagy független terület, bárki lakik is rajta. Csak a Kárpátok koszorúján belül alakult államnak lehet állandó része. Nemcsak az ott élő magyarok, hanem a magyaroroszok is érzik és tudják, hogy az Alföld és az Erdőskárpátok szorosan együvé tartoznak és gazdaságilag kiegészítik egymást. Ezért költötte a magyarorosz nép azt a szép legendát, mely szerint Isten szándékosan rendelte egymás mellé a két népet. A magyart az Alföldre, a magyaroroszt az Alföld lejtőjére, a hegyek közé, megparancsolván, hogy a magyar a magyarorosznak kenyeret, a magyarorosz pedig a magyarnak fát adjon és így legyen a világ végezetéig. * Kárpátalját észak, kelet és nyugat felé elzárják a hegyek. Dél felé teljesen nyitott s ezért a magyarorosz nép életében ez a rész játszotta és játssza a legfontosabb szerepet. Az Erdőskárpátok gerince elzárja egymástól a hegység két ellentétes oldalán lakó népeket és eleve megszabja sorsukat. Az Erdőskárpátok déli lejtőjére vetődött ruténeket a földrajzi viszonyok az Alföldhöz kapcsolták. Elszakadtak ősi hazájukban maradt testvéreiktől és új hazájukban sem érintkezhettek egymással. A Fekete-Tisza, Sopurka, Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsova, Latorca, Ung, Labore és Ondava folyók a magyaroroszok lakta területen mély völgyekben északról dél felé folynak, csak a magyaroklakta sík földön változtat némelyik irányt. Völgyeiket magas hegyek választják el egymástól. Egyikből a másikba nehéz átjutni. Nyugatról keletre, illetve 159