Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kováts Béla: Az első kisebbségi nemzedék

AZ ELSŐ KISEBBSÉGI NEMZEDÉK vezetett. Ez a fiatalság átélte a kisebbségi sors minden keservét és küzdelmét, ez acélozta nemessé és törhetetlenné. A prágai diáktanyákon nem szokott hozzá a gondtalan élethez. Abból a néhány koronából kellett fizetnie a tandíjat, a lakást, a kosztot, amit hazulról kapott s tudta azt, hogy ez a néhány korona is hiányzik, nagyon hiányzik otthon. Az otthoniak, a szülők, a testvérek maguktól vonják meg a falatot, hogy eljuttathassák a legszükségesebbre valót az idegen fővárosban tanuló gyermeküknek, testvérüknek. Ez a fiatalság kávéházban tanult és melegedett, vacsora nélkül feküdt le, de dolgozott, dolgozott, dolgozott. Ugyanakkor, az egyetemen kontaktusba került az európai kultúrával, bizonyos szellemi távlatok nyílottak meg előtte. Nyitott szemmel járt s látnia kellett a csehek példáján, hogy mit jelenthet nemzeti közösségben élni nemzeti állam keretében, míg ugyanakkor látta az új állam határaiba szorított, elszórt népét. Megdöbbentette az ellentét. Az egyik oldalon a felszabadulás mámorában társadalmat és állami életet építő népet látott, a másik oldalon pedig kiszolgáltatott, vagyoni romlásba taszított, társadalmilag szétforgácsolódott, kultúrájában megcsonkított népcsoport tárult szeme elé. Megtanult gondolkozni és ez a gondolkozás elvezette a néphez, az ő népéhez. így fejlődött ki szociális érzéke is s így lassan — nem az áldemokratikus jelszavak és demokratikus színezetű álmegoldások, álintézkedések hatása alatt, hanem a sorsközösség felismerése nyomán — leomlottak azok a válaszfalak, amelyek a társadalmi rétegeződés folytán még fennállottak a kisebbségi sorsba jutott magyarság között. Nem nézte a társadalmi hovatartozandóságot, hanem csak azt, hogy sorstársára akadt, akinek életére, ha más formában is, de ugyanúgy ránehezedik az idegen uralom igája, mint az övére. S mivel ugyanazt az igát érezte a saját életén is, segítségére sietett, hogy együttes erővel könnyítsenek rajta. Tekintete a magukra maradt magyar falukra, a tétova tanácstalanságba merült városokra siklott és ekkor megérlelődött benne a gondolat, hogy tanácsadója, támogatója lesz annak az alacsonyabb társadalmi rangban álló sorstársának, akiről látta, hogy vezetőre van szüksége. Felismerte, hogy a kisebbségi magyarságra nehezedő külső veszedelem ellen egyetlen védekezés a magyarság erőinek egyesítése és, hogy a parasztság munkásság, iparosság és középosztály együttes ereje jelenti a magyarság erejét. Ez a felismerés azonban csak programot adott az elkövetkezendő esztendőkre, de nem védett az idegen uralom túlkapásaival és igazságtalanságaival szemben, melyet lépten-nyomon tapasztalnunk kellett. * Tizenhétéves voltam, amikor sikerült állást vállalnom egy magánvállalatnál. Nem lehettem tovább szüleim terhére, akikre újabb, súlyos gondok nehezedtek. Családunk két részre szakadt. Négy bátyámra a cseh 141