Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kováts Béla: Az első kisebbségi nemzedék

AZ ELSŐ KISEBBSÉGI NEMZEDÉK hekkel, vagy szlovákokkal. Először ők jöttek s csak azután mi. Mint kis diákok megtanultuk már, hogy kétféle mértékkel mérnek abban az új országban, amelynek nevét csak nemrégiben tanultuk meg. De meg kellett tanulnunk sok más dolgot is. Azoknak a faluknak, városoknak a nevét, amelyet eddig egészen másképpen ejtettünk ki. Most új, idegenhangzású nevet kaptak. Lassan hozzá kellett szoknunk, hogy Pozsony helyett Bratislavát írjunk a levélcímzésben, vagy mondjunk, ha a vasúti állomáson jegyet váltottunk. Máskép a levél sohasem érkezett el rendeltetési helyére, az állomáson pedig a vasúti tisztviselő értetlenül vonogatta a vállát. így lassan két neve lett minden falunak, városnak: egy hivatalos neve és a régi neve, ahogy otthon, vagy egymás közt magyar fiúk magyarul neveztük. Sok újonnan megismert városnévnek azonban a régi nevét már nem ismertük s mikor az otthoni könyvtárban talált könyvekben olvasgattunk, sokszor nem tudtuk, hogy egyik-másik város, falu azonos azzal, aminek nevét csak csehül tanultuk meg. Meg kellett tanulnunk a történelmet is. Az újonnan alakult állam történelmét és nem tudtunk eligazodni, amikor egyes történelmi korok eseményeit egészen más megvilágításban olvastuk a tankönyvben, mint az otthoni vaskos «Magyar Nemzet Történeimé»-ben. Ilyenkor kérdezősködtünk, kutattuk, mi az igazság. Sokan azonban nem törődtek vele. Elsősorban diákok voltunk s sok osztálytársam megelégedett azzal, ha megtanulta a kijelölt anyagot. Megtanultunk néhány egyszerűbb mondatot az új állam nyelvén is. Kötelező volt a szlovák nyelv tanulása és ezt szigorúan vették. így nevelődtünk kétféle műveltség emlőin, bizonytalanul a valóságkeresésben, mert kétféle igazságot bizonygattak előttünk: egyet otthon a szülői házban és egyet az iskolában. S melyik az igazi? Kerestük, kutattuk az igazságot s hogy megtaláljuk, mohón vetettük magunkat a könyvekre. Még nem volt meg a kellő érettségünk, hogy komoly, tudományos munkákat olvassunk s ezért a szépirodalom felé fordultunk. Kézről-kézre adtuk nagy magyar íróink egy-egy megszerzett könyvét. Ady verseit szavaltuk s kitáruló szemlélettel gyönyörködtünk Szabó Dezső, Móricz Zsigmond regényeinek zamatos magyarságában, eredeti nyelvezetében. írásaik nyomán figyelmünk a magyar paraszt, a magyar föld felé fordult. Átéreztük az ősi föld formáló, alakító erejét, amelyből mérhetetlen erők sugároznak ki s megszerettük azt a népréteget, amely ősi törvényszerűséggel, megingathatatlan kitartással munkálja ezt a földet, miközben hű marad apái szokásaihoz, életmódjához, vallásához és nemzeti érzéséhez. Megszerettük a magyar parasztot... Ugyanakkor azonban megszerettük a magyar munkást is. Az új állam demokratikus jelszavakon épült fel. A demokráciát azonban csak 139