Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE szüntetni megjelenésüket és ekkor Hodzsa, az agrárpárt vezére úgy vélte, hogy «hétpróbás magyarokat» kell kormánytámogatásra megnyernie, ezekkel kell iratni kormánylapokat és így kell megtéveszteni a magyarság széles tömegeit. 1933-ban ilyen célzattal alapították a «Magyar Újságot», amelynek szerkesztőjéül bőséges anyagi ellenszolgáltatás fejében sikerült megnyerni Dzurányi Lászlót, a Prágai Magyar Hirlap volt főszerkesztőjét és vele együtt az ifjúság mozgalmaiban egykor sokat szereplő fiatal poétát, Győry Dezsőt. A Magyar Újság egészen az államösszeomlásig igyekezett egy ál-magyar aktivizmus, egy hamisan értelmezett reálpolitika jelszavával beférkőzni a magyar olvasókhoz, törekvései azonban a magyarság egészséges erkölcsi érzékén megtörtek. Hasonló intézmény volt a Masaryk által alapított «csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaság. Masaryk a köztársaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmával 30 milliós nemzeti ajándékot kapott, amelyből 1 milliót ennek a magyar intézménynek a létesítésére adott. Ügy vélték, hogy ilyen intézménnyel sikerül a magyar szellemi élet vezetőit is bekapcsolni az «államalkotó» munkába. Masaryk elgondolását azonban Dérer Iván akkori iskolaügyi miniszter, a társaság felügyelő hatósága rövidlátó pártpolitikai játékával is meghiúsította. A társaság élére azokat a kormánytámogató politikusokat és «intellektueleket» állította, akik a magyarság szemében már eljátszották kisded játékaikat. így azután a Masaryk által alapított akadémia nem tudott megküzdeni a magyarság idegenkedésével. Az új formában jelentkező magyar aktivizmus hitelét teljesen aláásta, amikor az új választásokon ismét Csomor István és Schultz Ignác, a tizenöt esztendő alatt gyászmagyarként szereplő agrár- és szociálista politikusok kerültek be mint aktivista magyar képviselők a parlamentbe. 1935. májusában ugyanis Csehszlovákiában ismét nemzetgyűlési választásokra került a sor. Ezen a választáson valamennyi nemzetiség már egységes fronttal küzdött. A csehszlovákiai nemzetiségek egységének kialakulását kétségtelenül befolyásolták a külföldi események is, hiszen valamennyi nemzetiség láthatta, hogy a Saar-vidéki népszavazástól kezdve a nemzeti eszme jutott diadalra mindenütt, ahol megnyilatkozása valamilyen formában alakot öltbetett. A választásokból mint a legerősebb párt, amely a legtöbb szavazatot kapta, a Henlein-féle szudétanémetpárt került ki győztesen AA mandátummal. Noha szavazataik száma több volt, mint az agrárpárté, mégis az agrárpárt 45 képviselőt küldött a parlamentbe, éppen a választási matematika következtében. A szudétanémetpárt 44 mandátumával szemben a német aktivistapártok mindössze 22 mandátumot tudtak szerezni. A magyarság 254.943 szavazattal 9 képviselőt (gróf Esterházy János, Petrásek Ágoston, Porubszky Géza, Szüllő Géza, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre, Szent-Ivány József és Nitsch Andor) és 5 szenátort (Hokky Károly, Pajor 127